Pápainé
Jaj, de hosszú, jaj, de széles az az út,
Amelyiken kilenc betyár elindult,
Mind a kilenc felpattan a kis pej lovára,
Bevágtat a csapláros udvarára.
„Adjon Isten, csaplárosné, jó estét!”
„Adjon Isten, kilenc betyár, szerencsét!”
„Csaplárosné, ne kívánjon nékünk szerencsét,
Még az éjjel szívébe szúrjuk a kést.”
Csaplárosné kimegy a kiskertjébe,
Ráborul a márványkő tetejére:
„Én Istenem, vedd magadhoz bűnös lelkemet,
Még az éjjel főd issza a véremet.”
Kezdősora azonos a Barna Jancsi balladája indításával és ugyanez a kezdet más balladákban is szerepel. Erdélyben még ma is elég gyakori. Egy változatát a mezőségi Szásznyíresről a dési Cichegyre áttelepültek legifjabb nemzedékétől is lejegyeztük 1925 táján.
Gragger 206. — Csanádi—Vargyas 558—60. — Ortutay—Kriza 712, 784.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 638.)