Palkó
1. Esik eső, esik, köpenyegem ázik,
Gyenge lábom fázik,
Lovam kert mellett bánkódik.
2. Megkötöm a lovam egy nagy fa ágához,
Magam is leülök két első lábához.
3. El is szenderedtem, s jönnek a zsandárok,
S mikor felébredtem,
A kilenc zsandár áll előttem.
– Jó, hogy itt vagy, Palkó betyár, most kezünkbe vagy, s megkerültél.
Palkó betyárt lekötözték és a börtönbe békísérték.
4. – Valld ki, Palkó, minden bűneidet,
Amit cselekedtél világ életedbe.
5. – Avval vagyok bűnös, egy kislányt megöltem,
Akiért, tudom, hogy örökre szenvedek.
40–41. Palkó
Valószínűleg helyi jellegű ballada, emiatt Vargyas Lajos nem tárgyalja külön típusként. Az álmában meglepett és elfogott betyár motívuma más balladáinknak is gyakori tárgya. Eddigi gyűjteményeink nem tartalmazzák. Első s mindmáig egyetlen változata: Ráduly, 113. sz.
Ötvös Sára az édesapjától tanulta gyermekkorában, azóta jóformán egyszer sem énekelte. Más senki sem tudja Kibéden.
Hat év múlva újra elénekeltettük Ötvös Sárával a balladát. Ekkor jegyeztük le sokban módosult új változatát. Adatközlőnk ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Úgy szerettem az énekjit, s né, hogy elfelejtettem.” Az újabb változat a felejtés jegyeit hordozza magán. Megbomlott a verses forma, ritmustörést hordozó félsorok kerültek a szövegbe, sőt a prózai megfogalmazást sem tudta mellőzni az énekes. A cselekmény ugyan hibátlanul megőrződött, de csorbát szenvedett a szöveg költőisége. Ez azt bizonyítja, hogy nem minden átdolgozás eredményez jobb minőséget is.
A balladát Ötvös Sára féldallamra énekelte.
(Ráduly 1979: 136.)