Palkó
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
1. Esik eső, esik, köpenyegem ázik,
Köpenyegem ázik, gyenge lábom fázik.
2. Megkötöm a lovam egy nagy fa ágához,
Én magam leülök két elős lábához.
3. Két első lábánál meg is szenderedtem,
S jött kilenc zsandár, mire fölébredtem.
4. – Na most, Palkó betyár, valld ki bűneidet,
Merre keressük a kedves szeretődet?
5. – Hiába keressük, rosszat cselekedtem,
Kedves szeretőmnek a gyilkosa lettem.
6. S rám verték a vasat, nincsen maradásom,
Nincsen maradásom, tömlec a lakásom.
40–41. Palkó
Valószínűleg helyi jellegű ballada, emiatt Vargyas Lajos nem tárgyalja külön típusként. Az álmában meglepett és elfogott betyár motívuma más balladáinknak is gyakori tárgya. Eddigi gyűjteményeink nem tartalmazzák. Első s mindmáig egyetlen változata: Ráduly, 113. sz.
Ötvös Sára az édesapjától tanulta gyermekkorában, azóta jóformán egyszer sem énekelte. Más senki sem tudja Kibéden.
Hat év múlva újra elénekeltettük Ötvös Sárával a balladát. Ekkor jegyeztük le sokban módosult új változatát. Adatközlőnk ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Úgy szerettem az énekjit, s né, hogy elfelejtettem.” Az újabb változat a felejtés jegyeit hordozza magán. Megbomlott a verses forma, ritmustörést hordozó félsorok kerültek a szövegbe, sőt a prózai megfogalmazást sem tudta mellőzni az énekes. A cselekmény ugyan hibátlanul megőrződött, de csorbát szenvedett a szöveg költőisége. Ez azt bizonyítja, hogy nem minden átdolgozás eredményez jobb minőséget is.
A balladát Ötvös Sára féldallamra énekelte.
(Ráduly 1979: 136.)