Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Palkó


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1970-07-28
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1979
Megjelenés helye: Ráduly 1979: 95/ 40. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd



Szöveg

1.   Esik eső, esik, köpenyegem ázik,
      Köpenyegem ázik, gyenge lábom fázik.

2.   Megkötöm a lovam egy nagy fa ágához,
      Én magam leülök két elős lábához.

3.   Két első lábánál meg is szenderedtem,
      S jött kilenc zsandár, mire fölébredtem.

4.   – Na most, Palkó betyár, valld ki bűneidet,
      Merre keressük a kedves szeretődet?

5.   – Hiába keressük, rosszat cselekedtem,
      Kedves szeretőmnek a gyilkosa lettem.

6.   S rám verték a vasat, nincsen maradásom,
      Nincsen maradásom, tömlec a lakásom.



Megjegyzés

40–41. Palkó

Valószínűleg helyi jellegű ballada, emiatt Vargyas Lajos nem tárgyalja külön típusként. Az álmában meglepett és elfogott betyár motívuma más balladáinknak is gyakori tárgya. Eddigi gyűjteményeink nem tartalmazzák. Első s mindmáig egyetlen változata: Ráduly, 113. sz.

Ötvös Sára az édesapjától tanulta gyermekkorában, azóta jóformán egyszer sem énekelte. Más senki sem tudja Kibéden.

Hat év múlva újra elénekeltettük Ötvös Sárával a balladát. Ekkor jegyeztük le sokban módosult új változatát. Adatközlőnk ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Úgy szerettem az énekjit, s né, hogy elfelejtettem.” Az újabb változat a felejtés jegyeit hordozza magán. Megbomlott a verses forma, ritmustörést hordozó félsorok kerültek a szövegbe, sőt a prózai megfogalmazást sem tudta mellőzni az énekes. A cselekmény ugyan hibátlanul megőrződött, de csorbát szenvedett a szöveg költőisége. Ez azt bizonyítja, hogy nem minden átdolgozás eredményez jobb minőséget is.

A balladát Ötvös Sára féldallamra énekelte.

(Ráduly 1979: 136.)