Pál Sándorka
Harai Kálmán, 40 éves
Hallod, pajtás, Bélafalván mi történt:
Pál Sándorkát kocsma előtt megölték,
Vérét vették, mint egy fogolymadárnak,
Pál Menyhártné legkedvesebb fiának.
Pál Sándorkát feltették a szekérre,
Egyenesen főorvos úr elibe.
Főorvos őr félrefordult, s azt mondja:
- Ennek jó Isten a meggyógyítója.
Pál Sándorkát feltették a szekérre,
Egyenesen édesanyja elibe,
- Nyisd ki, anyám, zöldre festett kapudat,
Ereszd bé a szerencsétlen fiadat.
Pál Menyhártné meggyújtá a sor gyertyát,
Körülvették Sándor fiát, siratják.
- Gyertek, lányok, öltözzünk fel fejérbe,
Kísérjük ki Sándort a temetőbe.
Bélafalvi temetőben van egy sír,
Szőke kislány odajár és mindig sír.
- Én Istenem, vedd magadhoz lelkemet,
Ha elvetted első szerelmesemet.
136–140. Különféle gyilkosságok
Azokhoz a gyilkosságtörténetekhez hasonló helyi keletkezésű balladák tartoznak ide, amelyek különböző helyi tragédiákat örökítettek meg. Nagy részük a sirató vagy búcsúztató balladák sorába tartozik.
A Bajka Sándorról szóló ének jól ismert új balladák szerkezeti sémájára és motívumrendszerére épül. Elsősorban a Barna Jancsi és A kiirtott kocsmároscsalád lokalizálódott és aktualizálódott változata. Almási István kutatásai szerint (1977) a balladában megénekelt esemény Torda környékéhez köthető: „1883. február 21-re virradó éjjel Bajka Sándor, 26 éves felsőszentmihályfalvi legény fejszével agyonverte öreg, betegeskedő keresztanyját, a 72 esztendős özv. Bajka Györgyné Balog Annát és ennek kis szolgáját” (87).
Zabolai énekesem és adatközlőim emlékezete szerint a gyilkosság Zabolán történt a század elején. A faluba élt hasonló nevű család, sőt személyi, közöttük voltak erőszakosak és börtönviseltek is, ezért tapadhatott hozzájuk a balladai esemény emléke. Majos Feri 1888-ban elcsábította és később meggyilkolta a gyermektartást követelő Bokor Rózsit. A leányt megfojtotta és az Olt jege alá dobta.
A következő csoportba azok a balladák tartoznak, amelyeknek hősei kocsmai verekedésben pusztultak el. A Pál Sándorka, Baróti Sanyi, Árok Balázs, Gergely János és Áda Viktor tragikus történetét megverselő eseménydalok a század első felében születtek. Ezek az énekek mind szerepelnek Albert Ernő és diákjai gyűjteményében is, ami azt tanúsítja, hogy korábban jóval nagyobb népszerűségnek örvendtek. Ahogy az eseményeket követő döbbenet elmosódott az emberek tudatában, kihullottak a vidék aktív balladakészletéből is.
(Pozsony 1984: 274–275.)