Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Pál Boriska


Gyűjtő: Albert Ernő
Gyűjtés ideje: 1971-07-09
Gyűjtés helye: Gyergyóditró
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 226/140. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Ádám Joakimné, 98 éves



Szöveg

  Azért zárták be, mert megtudták, hogy gyermeket tett el. Met az anyja, hogy meghalt, hát osztáng ő szegén itt es, ott es, ahol lehetett, ott járt na. Gyermeke lett. A gyermeket eltette, osztán eljelentette, biztoson a mostohaanyja. S osztán elfogták, elkísérték, s akkor ott a börtönbe énekelte, hogy:

- Pál Boriska az én nevem,
Itt van veszve árva fejem,
Pál Barabás az én apám,
Bár csak egyszer se jött hajzám.

Pál Boriska az én nevem,
S itt van veszve árva fejem.
Ezt a tisztek meghallották,
Borist esment eléfogták.

- Mondd meg, Boris, van-e apád,
Van-e apád, van-e anyád?
- Vagyon nékem éldesapám,
S vagyon egy mostoha anyám,
S az nem eresztette hajzám.

Pál Boriska az én nevem,
S itt van veszve árva fejem…



Megjegyzés

  A kutatók jó ideig nem figyeltek erre a balladára, pedig első lejegyzésére már 1882-ben sor került, mégpedig Háromszékről származik, amelyet valószínűleg Benedek Elek gyűjtött, és a MNGy III. kötetében jelent meg (98:56.). 1955-től még egy töredékes és két teljesebb változatát ismerhettük meg Udvarhelyszékből. Vikár Béla 1900 és 1903 között járt ezen a vidéken, feltehetően ezekben az években jegyezte le Szentegyházasfaluban 2 és Bözödön (Bartók Béla–Kodály Zoltán 1973.). Az ötödik változat a MNT VI/I. kötetében jelent meg, amelyet Kodály Zoltán 1912-ben gyűjtött Kászonaltízben (450:503.). Az itt közölttel együtt tehát 6 változatát ismerjük.
  Keletkezési idejére és helyére bizonyos szövegbeli utalásokból próbálunk következtetni. Ádám Joakimné, az énekes, többször utalt arra, hogy a balladákat nagyszüleitől tanulta, így megismerésük visszavezethető az 1830-as évekre. Korábbi időszakra nincs támpontunk. A háromszéki változatban Pál Boriskát „Somolyóra” kísérik, másokban Csíkot említik, ekkor is csíksomlyóra kell gondolnunk a börtönbezárás miatt. S valóban 1872-ig Csíksomlyón működött a büntető törvényszék, s börtönébe még az 1849-es szabadságharc bukása után is bezárták a szabadságharcosok egyik részét. További hasonló utalások: „Csíkgyimesnek nagy határa” szerepel, vagy Pál Boriska Csíkgyimesbe küld levelet, szenvednie pedig azért kellett, mert gyermekgyilkos volt, más változatokban meg azért zárták börtönbe, mert az urát nem szerette. (Lásd még Albert Ernő 1989.164–165:27.j.)

(Albert Ernő 2004: 327-328.)