Pál Boriska
Ádám Joakimné, 98 éves
Azért zárták be, mert megtudták, hogy gyermeket tett el. Met az anyja, hogy meghalt, hát osztáng ő szegén itt es, ott es, ahol lehetett, ott járt na. Gyermeke lett. A gyermeket eltette, osztán eljelentette, biztoson a mostohaanyja. S osztán elfogták, elkísérték, s akkor ott a börtönbe énekelte, hogy:
- Pál Boriska az én nevem,
Itt van veszve árva fejem,
Pál Barabás az én apám,
Bár csak egyszer se jött hajzám.
Pál Boriska az én nevem,
S itt van veszve árva fejem.
Ezt a tisztek meghallották,
Borist esment eléfogták.
- Mondd meg, Boris, van-e apád,
Van-e apád, van-e anyád?
- Vagyon nékem éldesapám,
S vagyon egy mostoha anyám,
S az nem eresztette hajzám.
Pál Boriska az én nevem,
S itt van veszve árva fejem…
A kutatók jó ideig nem figyeltek erre a balladára, pedig első lejegyzésére már 1882-ben sor került, mégpedig Háromszékről származik, amelyet valószínűleg Benedek Elek gyűjtött, és a MNGy III. kötetében jelent meg (98:56.). 1955-től még egy töredékes és két teljesebb változatát ismerhettük meg Udvarhelyszékből. Vikár Béla 1900 és 1903 között járt ezen a vidéken, feltehetően ezekben az években jegyezte le Szentegyházasfaluban 2 és Bözödön (Bartók Béla–Kodály Zoltán 1973.). Az ötödik változat a MNT VI/I. kötetében jelent meg, amelyet Kodály Zoltán 1912-ben gyűjtött Kászonaltízben (450:503.). Az itt közölttel együtt tehát 6 változatát ismerjük.
Keletkezési idejére és helyére bizonyos szövegbeli utalásokból próbálunk következtetni. Ádám Joakimné, az énekes, többször utalt arra, hogy a balladákat nagyszüleitől tanulta, így megismerésük visszavezethető az 1830-as évekre. Korábbi időszakra nincs támpontunk. A háromszéki változatban Pál Boriskát „Somolyóra” kísérik, másokban Csíkot említik, ekkor is csíksomlyóra kell gondolnunk a börtönbezárás miatt. S valóban 1872-ig Csíksomlyón működött a büntető törvényszék, s börtönébe még az 1849-es szabadságharc bukása után is bezárták a szabadságharcosok egyik részét. További hasonló utalások: „Csíkgyimesnek nagy határa” szerepel, vagy Pál Boriska Csíkgyimesbe küld levelet, szenvednie pedig azért kellett, mert gyermekgyilkos volt, más változatokban meg azért zárták börtönbe, mert az urát nem szerette. (Lásd még Albert Ernő 1989.164–165:27.j.)
(Albert Ernő 2004: 327-328.)