Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Pákainé


Gyűjtő: Kicsi Sándor
Gyűjtés ideje: 1938
Gyűjtés helye: Dálnok
Közlő: Konsza Samu
Közlés ideje: 1957
Megjelenés helye: Konsza 1957: 205-206/135. sz.

Szöveg

Jaj de hosszú, jaj de széles az az út,
Amelyiken kilenc zsandár elindult,
S Pákainé udvarára befordult.

– Pákainé, adjon isten jó estét!
– Adjon isten az uraknak szerencsét!
– Ne kévánjon, Pákainé, szerencsét,
Még ma éjjel szívébe szúrom a kést!

Mikor eztet Pákainé meghallá,
A két kezét fejire felkapcsolá.
– Jaj istenem, hogy kell nekem meghalnom,
Három éves kis gyermekem itt hagynom!



Megjegyzés

E balladában eredetileg nem „Pákainé”, hanem „Pápainé” szerepelt, akinek udvarára nem „kilenc zsandár”, hanem „kilenc betyár” fordult be. Az eset a következőképpen történt:
„Szolnoktól délnek a Tisza partján, az ún. vezsenyi kanyarulat szélén, ahol a Szentes felé vivő vasútvonal ma a Tiszát éri, állt egykor a Hajlati csárda (ma helyén vasúti őrház áll). Ennek bérlője volt az 50-es években Pápai Mihály. Őt és családját irtották ki 1859-ben, áldozó csütörtökre virradó hajnalon. A tanúskodó rokonok szerint a meggyilkoltak következők voltak: Pápai Mihály csárdás és felesége Darvas Katalin, ezek gyermekei: Franciska és Katalin, s az ott éjjeli szálláson meghált kúnszentmártoni gépész, ennek fia és kocsisa, utóbbiak nevei ismeretlenek. Megmenekültek a csárdásnak két gyermeke: Rozália és Gyula, kik a kemence kuckójából nézték végig a gyilkosságot. Állítólag ők ismerték fel a gyilkost is, aki a csárdásnak keresztkomája, a gyermekeknek pedig keresztapjuk volt. A gyilkos neve Kasza Kovács és társai. A gyilkosság állítólag bosszúból történt.” (Ethn. 1918: 245.)

(Konsza 1957: 205-206.)