Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Pákainé
Gyűjtő:
Kicsi Sándor
Gyűjtés ideje:
1938
Gyűjtés helye:
Dálnok
Közlő:
Konsza Samu
Közlés ideje:
1957
Megjelenés helye:
Konsza 1957: 205-206/135. sz.
Szöveg
Jaj de hosszú, jaj de széles az az út,
Amelyiken kilenc zsandár elindult,
S Pákainé udvarára befordult.
– Pákainé, adjon isten jó estét!
– Adjon isten az uraknak szerencsét!
– Ne kévánjon, Pákainé, szerencsét,
Még ma éjjel szívébe szúrom a kést!
Mikor eztet Pákainé meghallá,
A két kezét fejire felkapcsolá.
– Jaj istenem, hogy kell nekem meghalnom,
Három éves kis gyermekem itt hagynom!
Megjegyzés
E balladában eredetileg nem „Pákainé”, hanem „Pápainé” szerepelt, akinek udvarára nem „kilenc zsandár”, hanem „kilenc betyár” fordult be. Az eset a következőképpen történt:
„Szolnoktól délnek a Tisza partján, az ún. vezsenyi kanyarulat szélén, ahol a Szentes felé vivő vasútvonal ma a Tiszát éri, állt egykor a Hajlati csárda (ma helyén vasúti őrház áll). Ennek bérlője volt az 50-es években Pápai Mihály. Őt és családját irtották ki 1859-ben, áldozó csütörtökre virradó hajnalon. A tanúskodó rokonok szerint a meggyilkoltak következők voltak: Pápai Mihály csárdás és felesége Darvas Katalin, ezek gyermekei: Franciska és Katalin, s az ott éjjeli szálláson meghált kúnszentmártoni gépész, ennek fia és kocsisa, utóbbiak nevei ismeretlenek. Megmenekültek a csárdásnak két gyermeke: Rozália és Gyula, kik a kemence kuckójából nézték végig a gyilkosságot. Állítólag ők ismerték fel a gyilkost is, aki a csárdásnak keresztkomája, a gyermekeknek pedig keresztapjuk volt. A gyilkos neve Kasza Kovács és társai. A gyilkosság állítólag bosszúból történt.” (Ethn. 1918: 245.)
(Konsza 1957: 205-206.)
Támogatók
Partnerek
