Ostor fityeg a vállamon, karikás
Medgyesi huszárok
1. Ostor fityeg a vállamon, karikás,
Betyár volt az én apám is, nem volt más.
A sarkantyúm lovam vékonyába vágom:
Átrepülök, mint a szélvész, harminchárom határon.
2. Ázom, ázom, azt gondolom, hogy esik,
Pedig csak az én két szemem könnyezik.
Sírhatok már, ríhatok már eleget,
Mert nem szeret az a kislány
Az angyalát a lelkinek!
Ki oly forrón szeretett.
3. Tizenhat esztendős gyerek se’ voltam,
Mikor csikót-lovat lopni tanultam.
Nem félek én a vármegye kezétől:
Leesküszöm száz fi skális,
Komiszáros, szolgabíró,
Vicispánnak az angyalát
A lelkinek az égből!1
1. Az alföldön keletkezhetett e szilaj betyárnóta. Erdélyben a medgyesi huszárok dalolják. A harmadik versszakot vesd össze Hatszáz m. nemzeti dal, 501. l.
(Kanyaró 2015: 448.)
266. Ostor fityeg a vállamon, karikás (Medgyes)
Lelőhely: EA 2276: 207. lap, 149. sz. – Kanyaró Ferenc kézírása. Az ének eredeti lejegyzését nem találtuk meg.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 755.)