Oláhország messzi ország, idegen

ismeretlen

1. Oláhország messzi ország, idegen,
Jobb nekünk, lám, megmaradni, megmaradni idebenn.

2. Székely legény odakűjel1 elpusztul;
Székely leány bojérok közt időkorán elvirul.

3. Oláhország közepébe’ van egy ház,
Édes rózsám, izend meg a galambodnak, mit csinálsz?

4. Ne izend meg, úgy is tudom, ott hervadsz,
Hej, elvesztett koszorúdért reggel-este sóhajtgatsz.

5. Ne menj, rózsám, ne menj oláh földre bé!
Látod, nyújtom marasztaló két karomat te feléd.

6. Ha mész, tűzz’ hajadba ciprusvirágot:
Ha itt maradsz, majd én tűzök belé rózsavirágot.

1. Odakívül. Másolatunk szerint így is dalolják: odakivel.

 Egy művészi szerkezetű székely népdalt mutatok be, mely megérdemli a minél szélesebb körben való elterjedést. Már a feltűnően ódon forma is, mely a XVI–XVII. század egyházi énekeire emlékeztet, felkölti iránta az érdeklődést. Még inkább felköltheti a tartalom, mely Erdély egyik sajgó sebére, a székely kivándorlásra irányozza a figyelmet.
 Maga a bemutatott költemény aligha teljesen népies eredetű; bár az utolsó versszak tökéletlen rímje s a merész assonance népies eredet mellett vallanak. El is van terjedve, kivált az Oláhországba kivándorolt székelyek közt. Legalább egyik tanítványom egy onnan hazatért székely legény után írta le, ki e 12 sornyi szöveget is csak a dal folytonos újra-újra ismétlésével volt képes lediktálni.
 Költeményünk dereka, a második versszak tünteti különösen föl az ismeretlen költő művészileg öntudatos eljárását. Itt az országszerte ismeretes „kicsi falu, fehér ház: hát te, rózsám, mit csinálsz?” kezdetű népdalra utalva felidézi képzeletünkben azt az Oláhország közepében levő házat, melyben a messzi idegenben rossz útra tévedt székely leányok „időkorán elvirulnak”. Ide helyezi egy pillanatra gondolatban a tőle hűtlenül elszakadt kedvest, s innen ered az a látszólagos ellenmondás, mintha egy hűtlen és egy hív, s így tehát két rózsájáról beszélne.
 A harmadik strófa az előbbi szomorú jelenet helyébe már kibékítő képet rajzol: a mennyegzői örömök rózsakoszorúját nyújtja a szeretője mellett itthon maradt hű székely hajadonnak, aki odakünn a csábító arany hazájában a menyasszonyi koszorú helyett mihamar az elhervadást jelző cipruságat tűzhette volna hajába.
 Talán e rövid méltatás is fölösleges volt. Eléggé beszél magáért e szép költemény, melyet ajánlunk – színműíróink figyelmébe.

(Kanyaró 2015: 283-284.)

110. Oláhország messzi ország, idegen (Sepsikálnok)
Lelőhely: KANYARÓ Ferenc 1895b.

110.1. Az ének eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 18. csomag. Barabás István VIII. o. t. kézírása. (Barabás István gyűjteményének IX. darabja a 7. oldalon.)

1. Oláhország messzi ország, idegen,
Jobb nekünk lám, megmaradni ^megmaradni idebenn.
Székely legény odakivel ^odakűjel elpusztúl,
Székely leány bójérok közt időkorán elvirúl.

2. Oláhország közepibe van egy ház,
Édes rózsám izend meg a galambodnak, mit csinálsz?
Ne izend meg, ugy is tudom, ott hervadsz,
Hej, elveszett koszorudért reggel-este sohajtgatsz.

3. Ne menj rozsám, ne menj oláh földre be ^bé
Látod nyujtom marasztaló két karomat tefeléd.
Ha méssz, tűzz hajadba cziprusvirágot,
Ha itt maradsz, majd én tűzök bele rózsavirágot.

Kálnok, é. n., gy. n.

110.2. Az ének másolata (vagy egy másik eredeti lejegyzés?): MUEGYKvGyLtár 18. csomag. Ismeretlen diákkéz írása Kanyaró autográf javításaival és helymegjelölésével. Kanyaró az első versszak 2–3 sorát így javította, illetve fogadta el:

Jobb nekünk, lám megmaradni, ^megmaradni idebenn.
Székely legény odaküjel elpusztúl,

110.3. Kanyaró Ferenc második másolata: AKKvár–MsU 2105: 278. lap. – Ebben a másolatban Kanyaró megtartotta az eredeti lejegyzés négysoros strófáit, az első versszakot pedig így módosította:

Oláhország messzi ország, idegen,
Jobb nekünk lám, megmaradni ^{(magyar földön)} idebenn.
Székely legény ^leány odakivel ^{oda kívül} elpusztúl,
Székely leány bójérok közt időkorán elvirúl.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 666.)