Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Odakint az endrei nagy pusztába


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1980
Gyűjtés helye: Esztelnek
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 200-201/102. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Fodor László, 31 éves



Szöveg

Odakint az endrei nagy pusztába
Bokrosodik egy nagy nyárfa magába.
Nyárfa alatt szépen szól a furulya,
Hallgassa az Endre báró leánya.

Megnyílott az Endre báró ablaka,
A kisasszony maga hajlik ki rajta.
Fel-felsóhajt, elgondolja magába,
Még az éjjel megszökik a juhásszal.

Endre báró felnyergeli a lovát,
Felkeresi a juhászok tanyáját.
Megkérdi a legöregebb juhászát,
Nem látta-e kökényszemű leányát?

- Nem láttam én, báró uram, ha mondom,
Három napja, hogy a nyájam szomjan van,
Három napja legényem is oda van,
Valószínű, a kisasszony vele van.

Endre báró hintót küld a lányáért,
Kilenc zsandárt meg a juhászbojtárért.
Elöl ül a kisasszony a hintóban,
Utána megy juhászlegény vasazva.

- Lányom, lányom, lányomnak se mondanálak,
Ha én téged egy juhászhoz adnálak.
- Én nem bánom, édesapám, tagadj meg,
De a szívem a juhászért hasad meg.

Túl a vízen most faragják azt a fát,
Amelyikre juhászlegényt akasszák.
Fújja a szél fehér gyolcsing-gagyáját,
Mér szerette Endre báró leányát.

Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, fekete gyászt viselek.
Fekete gyász, fehér az én zsebkendőm,
Juhászlegény vót az első szeretőm.



Megjegyzés

Új stílusú balladaköltészetünk egyik legismertebb darabja. Közel 300 változatát jegyezték le (Vargyas 1976. II: 753). Háromszéken is az egyik legnépszerűbb új stílusú balladáink közé tartozott. Albert Ernő és diákjai gyűjteményében 11 változattal szerepel (Albert–Faragó 1973, 188–198. sz.). Középkorú énekeseim legkedveltebb balladája. Változatai nagy mennyiségben gyűjthetők az egész Fekete-ügy vidékén. A középkorú és legidősebb adatközlők aktív balladakészletéhez tartozik.

 

(Pozsony 1984: 267.)