Odakint az endrei nagy pusztába
Fodor László, 31 éves
Odakint az endrei nagy pusztába
Bokrosodik egy nagy nyárfa magába.
Nyárfa alatt szépen szól a furulya,
Hallgassa az Endre báró leánya.
Megnyílott az Endre báró ablaka,
A kisasszony maga hajlik ki rajta.
Fel-felsóhajt, elgondolja magába,
Még az éjjel megszökik a juhásszal.
Endre báró felnyergeli a lovát,
Felkeresi a juhászok tanyáját.
Megkérdi a legöregebb juhászát,
Nem látta-e kökényszemű leányát?
- Nem láttam én, báró uram, ha mondom,
Három napja, hogy a nyájam szomjan van,
Három napja legényem is oda van,
Valószínű, a kisasszony vele van.
Endre báró hintót küld a lányáért,
Kilenc zsandárt meg a juhászbojtárért.
Elöl ül a kisasszony a hintóban,
Utána megy juhászlegény vasazva.
- Lányom, lányom, lányomnak se mondanálak,
Ha én téged egy juhászhoz adnálak.
- Én nem bánom, édesapám, tagadj meg,
De a szívem a juhászért hasad meg.
Túl a vízen most faragják azt a fát,
Amelyikre juhászlegényt akasszák.
Fújja a szél fehér gyolcsing-gagyáját,
Mér szerette Endre báró leányát.
Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, fekete gyászt viselek.
Fekete gyász, fehér az én zsebkendőm,
Juhászlegény vót az első szeretőm.
Új stílusú balladaköltészetünk egyik legismertebb darabja. Közel 300 változatát jegyezték le (Vargyas 1976. II: 753). Háromszéken is az egyik legnépszerűbb új stílusú balladáink közé tartozott. Albert Ernő és diákjai gyűjteményében 11 változattal szerepel (Albert–Faragó 1973, 188–198. sz.). Középkorú énekeseim legkedveltebb balladája. Változatai nagy mennyiségben gyűjthetők az egész Fekete-ügy vidékén. A középkorú és legidősebb adatközlők aktív balladakészletéhez tartozik.
(Pozsony 1984: 267.)