Odakint a Szendri báró pusztában

Lókuszta Istvánné Gáll Rozália, 64 éves

Odakint a Szendri báró pusztába
Bojtárfiú furulyázik magába.
Furulyaszó behallszik egy ablakon:
- Keljen fel hát, őnagyságos kisasszony!

Későre, de meg es nyílt már az ablak.
Göndör hajú barna lány néz ki rajta.
Szomorúan gondolja ő magában:
- Mért is vagyok Szendri báró leánya?

Harmadnapra Szendri báró bújába
Kilovagol Szendri báró pusztába,
Azt kérdi a legidősebb bojtártól:
- Nem láttad-e egyetlenegy leányom?

- Nem láttam én, báró uram, ha mondom,
Harmadnapja  bojtárom is odavan.
Harmadnapja, hogy a tolvaj is odavan,
Talán bizon a kisasszony is vele van.

Ne fújja meg a szél többé azt a fát,
Amelyre  a bojtárfiút akasztják.
Mert akasztófán kellett neki meghalni,
Nekem pedig mint bárólány hervadni.

Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, feketegyászt viselek,
Feketegyász, fehér az én zsebkendőm,
Bojtárlegén volt az igaz szeretőm.

  Közismert, közkedvelt új ballada. Vargyas Lajos (II.1976. 753.) 263 változatának lelőhelyét közölte. Ezek között csíki: Karcfalva, Csíkmenaság, Gyimesközéplok, Szépvíz, Ugrapataka.
  Újabb kiadványokban is gyakran megtalálható: 1–12. Albert Ernő-Faragó József 1973. 280–292:188–199.; Adatok: 13–53.Uo. 486:578–618. Ugyanebben a kötetben több motívuma található A tiszttartó leánya és A kisasszony című balladákban. 54–58. Ráduly János 1975. 126–131:103–107.; Adatok: 59. Uo. 167:175.; 60.Uő.1979. 92:36.; 61–64. Bura László 1978. 116–120:83–86.; Adatok: 65–96. Uo. 184–186:316–347.; 97–100. Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 315–323:38.a.,b.,c.,d.; Adatok: 101–172. Uo. 435:38.j.; 173–178. Almási István 1979. 202:227.; 272.j., 300:227.j.; 179–180. Pozsony Ferenc 1984. 200–201.:102–103.; Adatok: 181–201. 244:327–347.; 202. Móricz Zsigmond 1991. 29:7.; 203–204. B. Kovács István 1994. 267–269:16–17.; 205–208. Zsók Béla 1995. 90:54.; 99:61.j.; 119:75.; 241:61.j.
  Eredetét többen a XIX. század közepén Magyari Kassa Gusztáv 1857, majd 1858-ban megjelent, majd ugyanebben az évben írt Berki József versének tulajdonították. Vargyas Lajos  feltételezte, hogy a fenti szerzők a motívumokat a már 1820–30-as években keletkezhetett balladából vették át. 1975-ben két tanulmány is megjelent A bárókisasszony típusú balladáról. (Szabó T. Attila LXXXVI. 2–3.sz. 368–370.; Domokos Pál Péter Ethn. 4.sz. 618–624.)
  Mindketten közlik, hogy a valós történetet Apor Péter 1736-ban leírta a Metamorphosis Transylvaniae című művében, és következtetésük az, hogy a ballada a leírt esemény alapján keletkezett. Domokos Pál Péter azt is meghatározza, hogy magának az eseménynek 1705 előtt kellett történnie, mert ebben az évben Acton és Graven tábornokok felégették Csíkot a kuruc mozgalomban való részvétel miatti büntetésként, s akkor rombolták le Csícsó várát is. A valós történet Petki (Farkas István) családjában történt, aki Csík-, Gyergyó-, Készonszék főkapitánya volt.
  Az Apor-féle történetet Jókai Mórnak is kellett ismernie, hisz 1854-ben elbeszélést írt, felhasználva Cserei Mihály jegyzeteit is. Szabó T. Attila bizonyításként említi: „a magyar folklórterületen széles körben oly sok változatban ismert bárókisasszony vagy tiszttartó leánya ballada sehol sem került elő annyi változatban, mint éppen Háromszéken”. Ugyanakkor bizonyos kételyét is közli az élő szájon elterjedtségét illetően. Ehhez csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy bizonyára félretájékoztatták Szabó T. Attilát, ugyanis ma is mind Csíkban, mind Háromszéken mindenik községben több változatban is meg lehet találni, éppen közkedveltsége következtében.
  Kosza József 1976. augusztus 5-én elmondotta, hogy „a harmincas években egy kicsi darabot tudtam belőle, s  többit én raktam essze”. Azt a részt is ő kapcsolta ehhez a balladához, hogy:
   
    - Jertek, lányok, öltözzünk fel fehérbe.
   
  Azért, mert „mikor leányt vagy legényt temetnek, fehérbe öltöznek. A rézbandát is azért szokták…, még el is táncoltatják”.

(Albert Ernő 2004: 324-325.)