Ó, te édesem
Majlát Lídia, 39 éves
– Ó, te édesem! – Mi az, kedvesem?
– Mit keres a huszár kardja az asztalomon?
– Ó, te ostoba, nem az lehet az,
Tegnap vettem fogpiszkálót, azt tettem oda.
– Fogpiszkálót, két méterest, ó, ki látott még,
Amióta áll a világ és a magas ég?!
– Ó, te édesem! – Mi az, kedvesem?
– Mit keres a huszársapka az asztalomon?
– Ó, te ostoba, nem az lehet az,
Tegnap vettem fejősétárt, azt tettem oda.
– Fejősétárt királycímmel, ó, ki látott még,
Amióta áll a világ és a magas ég?!
– Ó, te édesem! – Mi az, kedvesem?
– Mit keres a huszárdolmány a fogasomon?
– Ó, te ostoba, nem az lehet az,
Tegnap vettem ágyterítőt, azt tettem oda.
– Ágyterítőt fényes gombbal, ó, ki látott még,
Amióta áll a világ és a magas ég?!
– Ó, te édesem! – Mi az, kedvesem?
– Mit kereshet ez a huszár az én ágyamon?
– Ó, te ostoba, nem az lehet az,
Szolgálómnak fáj a feje, az feküdt oda.
– Szolgálónak pödört bajszat, ó, ki látott még,
Amióta áll a világ és a magas ég?!
– Állj meg, édesem! – Mi az, kedvesem?
– Mit keres a vizes kötél az én nyakamon?
– Ó, te ostoba, nem az lehet az,
Tegnap vettem egy nyakláncot, azt tettem oda.
– Nyakláncot még négy méterest, ó, ki látott még,
Amióta áll a világ és a magas ég?!
154–155. A megcsalt férj. I–II.
Seprődi János 1912-ben közölte az első kibédi változatot (Seprődi, 1974: 436; Marosszéki, 1912: 357.). Ma már egyre kevesebben ismerik a faluban. Fiatalabb adatközlőim jórészt azután tanulták nagyszüleiktől, miután az iskolában felhívtam rá a figyelmüket. Dallama műzenei eredetű.
(Ráduly 1975: 189.)