Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

V. Nem tipologizálható

Ó, te édesem!

Gyűjtő: Ráduly János

Gyűjtés ideje: 1974-08-02

Gyűjtés helye: Kibéd

Közlő: Ráduly János

Közlés ideje: 1979

Megjelenés helye: Ráduly 1979: 108/ 55. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd

Szöveg

1. – Ó, te édesem! – Mi az, kedvesem?
  – Mit keres a huszár lova az udvaromon?
  – Ó, te ostoba, nem az lehet az,
  Tegnap vettem fejőstehént, s kitettem oda.
  – Fejőstehént kantározva, ó, ki látott még,
  Mióta az egész világ és a magos ég!

2. – Ó, te édesem! – Mi az, kedvesem?
  – Mit keres a huszársapka az asztalomon?
  – Ó, te ostoba, nem az lehet az,
  Tegnap vettem szűrőszitát, s azt tettem oda.
  – Szűrőszitát királycímmel, ó, ki látott még,
  Mióta az egész világ és a magos ég!

3. – Ó, te édesem! – Mi az, kedvesem?
– Mit keres a huszárköpeny az én ágyamon?
– Ó, te ostoba, nem az lehet az,
Tegnap vettem ágyterítőt, s azt tettem oda.
– Ágyterítőt fényes gombbal, ó, ki látott még,
Mióta az egész világ és a magas ég!

Megjegyzés

Kutatóink általános véleménye szerint a német folklórból került át a magyarba. Az egész folklórterületen ismerik, Vargyas Lajos mintegy 63 változatát összesíti (Vargyas, II. 780–781.). Seprődi 1912-ben közölte az első kibédi változatot (Seprődi, 436.; Marosszéki, 357.). Újabb kibédi változatok: Ráduly, 154–155. sz., valamint 194–196. sz.

Ötvös Sára lánykorában tanulta a fonóban. Ritkán énekelte. „Tudtam végig, de keveset foglalkoztam vélle. A mostani gyermekek szeretik, de más a beszédje, ahogy ők tudják. Én régebb se vettem figyelembe, nemigen törődtem evvel az énekkel, bolondságnak tartottam.” Érdekes megjegyzés: mintegy jelzi, hogy Ötvös Sára elsősorban a tragikus, a komorabb balladákra volt fogékony.

Szövege nem módosult a többszöri előadás során: csak a versszakok sorrendje cserélődött fel többször. Különben megrövidült változat: minden tréfás motívumra már nem emlékezett az énekes.

Dallama műzenei eredetű.

(Ráduly 1979: 141.)