Nóta Oláh Pétörről
Nóta Oláh Pétörről
Poroncsolat harangszóra,
Elindulónk a Virgóra;
Mikor Virgó-hejre érénk,
Ott Lókoddal ėsszemėnénk.
A lókodi atyafiak
Ellent állnak a falunknak;
Mikor a faluk ėsszėmentek,
Fegyverropogások estek.
Első fegyver roppanása
Ingömöt főbe talála,
Elveszött szėmėm világa,
Szėmėm kifojt az arczámra.
Ott kionták a vérömöt,
Elvégezém életömöt.
Apám, anyám s ėgy tesvéröm!
Ne sirassatok tü ingöm.
Én elmėnyėk közületök,
Isten maraggyon veletök;
Ha veletök nem lehetők,
Ne fájjon értem szüvetök.
Feleségėm távolléte,
Az az isten rendölése;
Már én tőlle most mėgváltam,
Isten jobbja felől álltam.
Édös kicsi szép lėányom!
Árván maratt küs angyalom!
Már én többég nem dajkállak,
Isten ótalmába hagylak.
Méltóságos fődesuram!
Szárnyod alatt jól nyuguttam,
Csėndös szállásom elhattam,
Sirbótomba bėzáróttam.
Méltóságos fődes asszony!
Ėgy ágon áll a magzatom,
Rėád bízom a gyermököm,
S szomorán maratt özvegyöm.
Szėmmárton hejėtt vérzöttem
A véröm eleresztöttem;
Piros véröm halmozzátok,
Pétör halmának írjátok.
Oláh Pétör vót a nevem,
Amig éltem, én istenėm!
Hogy a Virgó-hejre léptem,
Ott életöm bévégeztem.
Szėmmártoni éfjú serög!
Látom, szüvetök keserög;
Már én arról nem tehetök,
Hogy veletök nem lehetök.
Oláh Pétör piros vére,
Ki a Zendöst mėgfestötte;
Ki a Zendöst mėgfestötte,
Szėmmártonnak határt jedze.
A 245. egy iskolában soha nem tanult szolgalegény munkája.
(Kriza János 1863: 530.)