Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Nóta Molnár Jánosról
Gyűjtő:
Kós Károly
Gyűjtés ideje:
1938
Gyűjtés helye:
Sepsiszentkirály
Közlő:
Konsza Samu
Közlés ideje:
1957
Megjelenés helye:
Konsza 1957: 219/150. sz.
Szöveg
– Nyócat ütött már az óra,
Mónár János, indulj sóra.¹
– A szentkatolnai hídnál
Nyóc pallajás² engem ott vár.
A puskája megkeccene,
Golyóbissa engem ére.
– Mónár János, mit gondoltál,
Mikor a sóra indultál?
Én egyebet nem gondoltam.
Szerencsétlen úton jártam.
– – – – – – – – – –
Mónár János jó ember volt,
Felesége hóhérja volt.
Megjegyzés
1 Sóra: sóért. (A múlt század első felében Erdélyben a sótermelés és a sóeladás osztrák
kincstári kiváltság volt, s éppen ezért, a kincstár jövedelmének növelése érdekében, a só
árát nagyon felemelték. Ilyen körülmények között virágzott fel Háromszéken a sócsempé-
szés, az olcsó moldvai só behozatala Erdélybe. Molnár Jánost, miként e ballada tanúsítja, a
határőrök lőtték le sócsempészés közben. A ballada utolsó versszaka feltehetőleg úgy értel-
mezendő, hogy a hős vesztét a felesége okozta, mivel – az első versszakban – a csempé-
szésre bizonyára ő biztatta.
2 Pallajás: határőrkatona. (Román plăieş.)
(Konsza 1957: 219.)
Támogatók
Partnerek
