Nóta Balog Józsiról

Balog Józsi, mit gondolál,
Mikor a sóra indulál?
Én ėgyebet nem gondoltam:
Szėrėncsétlen úton jártam.

Balog Ferencz mét engedéd,
Fiad sóra mét eresztéd?
Lásd gyermeködöt elvesztéd:
Szüved nagy bánatba ejtéd.

Balog Ferenczné édösanyám!
Édös jó nevelő dajkám!
Jobb lėtt vóna küs koromba
Zártál vóna kopossómba.

Dógom igy nem történt vóna:
Szüved bánatba nem vóna;
Ėgy küs ėcsém mėgkönyveze,
Fegyver között kikésére.

Ingöm arra kénszeritte,
Szójjak bárcsak kettőt vele;
Én szólanék, de nem tudok:
Fegyver között most mėghalok. –

Mindėn tisztök mėgengettek,
Csak az ėgyik nem engedėtt,
Neki ės van négy árvája,
Jussanak azok ės arra.

. . . . . . . . . . .

Szilvafák alatt feküttem,
Három medvével küzdöttem,
Letörék a csűröm szarva
Rėttėnetės halálomra.

Kelemėn ur nem engedte, –
Ágya mėg az isten érte –
Szülőimet mėgrekeszté,
Halálomra nem ereszté.

A Pojána úttya széjin:
Vér buzog fėl a főd szényin;
Ha kérdik, hogy micsoda vér,
Mondjátok, hogy ártatlan vér.

Balog Józsi vérontása
Sok nemzetnek könnyhullása,
Az ő véletlen halála
Lėtt mindėnėk példájára.

Kár vót mėghalni szėgénynek,
Szėgény – ép, szép, jó legénynek,
Vége van az életinek,
Vége az én énekömnek.

246. Nóta Balog Józsiról. E nagyon elterjedt nótának egy nemrég kapott változata szerint a harmad versszak két utóbbi sora így van:

Születésemnek örültél,
Kénos halálra neveltél.

A 6. és 7. versszak így hangzik:

Egész főrend megengede,
Csak obester nem engede,
Neki es van négy gyermeke,
Az es eljuthat ezekre.
Szilvafák alatt feküdtem,
Három medvével küszködtem,
Akkor megláttam halálom,
Barátimtól elválásom.
Három papnak könyörgése
Nem hallék fel az egekbe,
Letörött a csűröm szarva,
Rettenetös halálomra.

(Kriza János 1863: 530-531.)