Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Nincsen már igazság


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1960
Gyűjtés helye: Bükkhavaspataka
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 588/257. sz.

Szöveg

Nincsen már igazság sehol az ég alatt,
Az igazság napja má régen ehaladt,
Nem is kéne vinni éfjút katonának,
Az öreg emberek oda jók vónának.

Kiseprem a kipingált házamat,
Megvetem a paplanos ágyamat,
A paplan s a párna a padlást megéri,
A sok bolond legény mégse mer megkérni.

Bárcsak eccer legény eső lenne,
Hogy kiálljak eső eleibe,
Kimennék az utca közepibe,
Karincám szegibe egy belécseppenne.

Bárcsak lenne ulyan törvény:
Leány kérné meg a legényt,
Hogy a legény várakozna,
S a leány csak figurázna.

Isten atta szűzességem,
Kihez menjek immá férjhez,
Fársáng, fársáng, de sok leányt megcsalsz,
De ingem még meg es szomorítasz.



Megjegyzés

E panaszkodó dalként előadott vénlánycsúfoló ének megett már Bartók Béla is olyan műköltői eredetű dalt sejtett, „amelyből a parasztibb variáns kifejlődött”. Valóban az itt közölt dal első szövegváltozatai már XVII—XVIII. századi forrásokban (a Vásárhelyi, a Szentsei, a Thoroczkai, a Bochkor daloskönyvben) és egyebütt is előfordulnak. Az ének diák eredetű lehet, mert a régebbi változatoknak csaknem mindenikében a vénlány diákkal szeretné magát megkéretni. A régiségben vaskosan trágár változataival is találkozhatni. A dalt egyébként a múlt század végén a diákok Kolozsvárt és Tordán még énekelték. A gyimesvölgyi változat a régiségbeli változatokhoz képest hiányos, töredékes ugyan, de érdekes bizonyság a régi éneknek Erdély keleti zugába való eltokozódására.

Kanyaró Ferenc: ErdMúz. XX, 494, 500—1. — Bartók Béla, A magyar népdal 55. — Az énekre és változataira nézve I. Szabó T. Attila: ErdMúz. XLVI, 263—4.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 648.)