Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

V. Nem tipologizálható

Nincsen már igazság

Gyűjtő: Kallós Zoltán

Gyűjtés ideje: 1960

Gyűjtés helye: Bükkhavaspataka

Közlő: Kallós Zoltán

Közlés ideje: 1971

Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 588/257. sz.

Szöveg

Nincsen már igazság sehol az ég alatt,
Az igazság napja má régen ehaladt,
Nem is kéne vinni éfjút katonának,
Az öreg emberek oda jók vónának.

Kiseprem a kipingált házamat,
Megvetem a paplanos ágyamat,
A paplan s a párna a padlást megéri,
A sok bolond legény mégse mer megkérni.

Bárcsak eccer legény eső lenne,
Hogy kiálljak eső eleibe,
Kimennék az utca közepibe,
Karincám szegibe egy belécseppenne.

Bárcsak lenne ulyan törvény:
Leány kérné meg a legényt,
Hogy a legény várakozna,
S a leány csak figurázna.

Isten atta szűzességem,
Kihez menjek immá férjhez,
Fársáng, fársáng, de sok leányt megcsalsz,
De ingem még meg es szomorítasz.

Megjegyzés

E panaszkodó dalként előadott vénlánycsúfoló ének megett már Bartók Béla is olyan műköltői eredetű dalt sejtett, „amelyből a parasztibb variáns kifejlődött”. Valóban az itt közölt dal első szövegváltozatai már XVII—XVIII. századi forrásokban (a Vásárhelyi, a Szentsei, a Thoroczkai, a Bochkor daloskönyvben) és egyebütt is előfordulnak. Az ének diák eredetű lehet, mert a régebbi változatoknak csaknem mindenikében a vénlány diákkal szeretné magát megkéretni. A régiségben vaskosan trágár változataival is találkozhatni. A dalt egyébként a múlt század végén a diákok Kolozsvárt és Tordán még énekelték. A gyimesvölgyi változat a régiségbeli változatokhoz képest hiányos, töredékes ugyan, de érdekes bizonyság a régi éneknek Erdély keleti zugába való eltokozódására.

Kanyaró Ferenc: ErdMúz. XX, 494, 500—1. — Bartók Béla, A magyar népdal 55. — Az énekre és változataira nézve I. Szabó T. Attila: ErdMúz. XLVI, 263—4.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 648.)