[Nem szoktam, nem szoktam]
Nem szoktam, nem szoktam
Hajnalba fėlkelni,
Piros hajnal előtt
Vérės ruhát mosni.
Könyvemmel áztatni,
Jajszóval sujkolni,
Könyvemmel áztatni,
Jajszóval sujkolni.
Eleget könyörgék
Apámnak s anyámnak,
Hogy ne aggyon engėm
Nagy hirės tolvajnak.
A nagy hirės tolvaj
Most ės oda vagyon
Kėrėsztút állani,
Embėrt mėgfosztani,
Ėgy pénzétt, kettőétt
Lelkit elveszteni.
A nagy hirės tolvaj
Az ajtón hallgassa,
Hogy a felesége
Magát siratgassa.
Asszon, feleségėm,
Nyisd ki az ajtódot! –
Nyitva van, nyitva van,
Édės jámbor uram!
Métt sirtál, métt sirtál,
Édės feleségėm? –
Nem sirtam, nem sirtam,
Édės jámbor uram!
A konyhán forgódtam,
Cserefát égettem;
Cserefának füstye
Húzta ki a könyvem. –
Métt sirtál, métt sirtál,
Édės feleségėm?
Hónap álló délbe
Fejedėt vétetėm! –
Fut hátra az asszon,
Kiáttsa a szógát:
Jánoskám, Jánoskám,
Nagyhaju Jánoskám!
Készítsd a hintómot,
Fogd bé hat lovamot,
Hónap álló délbe
Vigy fejvėvő herre!
Mikor fejem vėszik,
Mosd mėg ürmös borba.
Édes ürmös borba,
Takard gyėnge gyócsba!
Tėdd fėl a hintómba,
Vidd bé Móduvába,
Apámnak s anyámnak
Tėdd az asztalára,
Hogy egész Móduva
Vėgyėn példát rólla,
Sėnki a lėányát
Tolvajnak ne aggya!
292. ballada nagy hires tolvajról vagy egy variánsunk szerint a hires tolvajról, s még egy pár olyas töredék, mint a 293. Forró Julis s 318. Ahol kerekedik egy kerek dombocska, mely némi rokonhangokban a szép Juliára emlékeztet: biztató jelül szolgálhatnak arra, hogy e kies tájakról sem veszett ki még a népköltés minden termés aranyja, s az ottani népre sulyosodott sok idegen próza alatt nem lett ugyszólva „vátottá” a népi érzés és felfogás költőisége. A fennebb emlitett ballada még két udvarhelyszéki s egy háromszéki variansban van meg kezünknél; eredeti honja, Gálfi S. szerint Csikországa lesz, hol tehát nyomába kell akadnunk a nemes vad tökéletesebb példányának, mire e tájéki t. gyüjtőimet: Kiss Mihály, Barabás Sándor, Kriza Sándor, Gálfalvi István urakat s más hazafitársaimat is szives bizalommal fölkérem.
(Kriza János 1863: 535.)