Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

II. Betyár-, rab- és történeti énekek » Betyárballada

Nem messzi van ide Kismargita

Gyűjtő: Ráduly János

Gyűjtés ideje: 1967-12-05

Gyűjtés helye: Kibéd

Közlő: Ráduly János

Közlés ideje: 1979

Megjelenés helye: Ráduly 1979: 91-95/ 35. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd

Szöveg

1.   Nem messzi van ide Kismargita,
   Azt a Duna körös-körül folyja
   S közepébe egy alacsony csárda,
   Kiben mulat egy betyár bújába.

2.   Immár látom, jönnek a zsandárok,
   Még messzire fémlik a puskájok.
   Elöl megy a csendőrök káplárja,
   Egyenesen megy Kismargitának.

3.   – Jó estét, jó estét, csaplárosné,
   Ez a piros pej paripa kié?
   – Jó bort iszik ennek a gazdája,
   Most jött ide, nincs egy félórája.

4.   – Kűdje ki hát ennek a gazdáját,
   Hogyha tetszik, adja itt meg magát.
   – Ki se menyek, meg sem adom magam,
   Hogyha tetszik, vigye jel a lovam.

5.   Én a lovam nem annyira bánom,
   Csak a nyeregszerszámot sajnálom,
   Itt a subám s a bőrbugyiláris,
   Mibe fekszik négyezer dollár is.

6.   Egyet adtam a pej paripámér,
   Másodikot rávaló szerszámér,
   Harmadikot egy szép barna lányér,
   Negyediket a vélle hálásér.

7.   Negyediket a vélle hálásér,
   Kit nem adnék szélles ez világér.
   Negyediket a vélle hálásér,
   Kit nem adnék szélles ez világér.

8.   Csaplárosné, menjen a pincébe,
   Tíz lice bort hozzon a kezébe,
   Tíz lice bort, tíz szál gyertyát égve,
   S most mulat a betyár jókedvébe.

1967. dec 5.

Megjegyzés

    35. Nem messzi van ide Kismargita
   Egyik legnépszerűbb balladánk ma is, Vargyas Lajos nem kevesebb, mnt 370 változatról tudósít (Vargyas, II. 698.). Seprődi 1912-ben közölte az első változatot Kibédről (Seprődi, 346.). Újabb változatok: Ráduly, 97-99. sz., illetev 171-173. sz. Ebből a 97. sz. az Ötvös Sára szövege.
   Énekesünk Vukováron tanulta, amikor az uradalmi birtokon törték a kukoricát. „Egy Keresztes Sándor nevű ember vót velünk, s ahogy szedtük a törökbúzát, ő feszt énekelte. Haza ésn hoztam ezt az éneket, más addig nem is tudta Kibéden. Azután lett divatos ének, hogy énekeltem sokat, egyik-másik megtanolta, aztán fútta mindenki. Már urammal vótam, amikor egy éjjel Puskás Balázsék felkőtöttek, s még egy liter bort is hoztak. Jöttek, mer nem tudták, hogy négyezer dollár hova osztódik el, hármat el tudtak osztani, de a negyedikre nem jöttek réja. Mikor elmagyaráztam, hát jót kacagtak égyet.”
   A ballada különben ma is népszerű a faluban, főleg az öregek ismerik. Munka közben a mezőn s a fonóban gyakran énekelték. Ötvös Sára ma is kedveli.
   Fontosabb eltérések: 1. versszakban: Kibéden mulat helyett Abban iszik; 2. versszakban: Immár helyett De már; 4. versszakban: Adja itt meg magát helyett Ott adja meg magát; Hogyha tetszik helyett Kinek tetszik. Az 5. versszak első sora így módosult: A lovamot nem annyiból bánom (Én a lovam nem annyira bánom helyett). Az utolsó versszakban szócsere történt: Csaplárosné helyett Kocsmárosné.

(Ráduly 1979: 134.)