Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Nem messzi van ide Kismargita


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1967-12-05
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1979
Megjelenés helye: Ráduly 1979: 91-95/ 35. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd



Szöveg

1.    Nem messzi van ide Kismargita,
    Azt a Duna körös-körül folyja
    S közepébe egy alacsony csárda,
    Kiben mulat egy betyár bújába.

2.    Immár látom, jönnek a zsandárok,
    Még messzire fémlik a puskájok.
    Elöl megy a csendőrök káplárja,
    Egyenesen megy Kismargitának.

3.    – Jó estét, jó estét, csaplárosné,
    Ez a piros pej paripa kié?
    – Jó bort iszik ennek a gazdája,
    Most jött ide, nincs egy félórája.

4.    – Kűdje ki hát ennek a gazdáját,
    Hogyha tetszik, adja itt meg magát.
    – Ki se menyek, meg sem adom magam,
    Hogyha tetszik, vigye jel a lovam.

5.    Én a lovam nem annyira bánom,
    Csak a nyeregszerszámot sajnálom,
    Itt a subám s a bőrbugyiláris,
    Mibe fekszik négyezer dollár is.

6.    Egyet adtam a pej paripámér,
    Másodikot rávaló szerszámér,
    Harmadikot egy szép barna lányér,
    Negyediket a vélle hálásér.

7.    Negyediket a vélle hálásér,
    Kit nem adnék szélles ez világér.
    Negyediket a vélle hálásér,
    Kit nem adnék szélles ez világér.

8.    Csaplárosné, menjen a pincébe,
    Tíz lice bort hozzon a kezébe,
    Tíz lice bort, tíz szál gyertyát égve,
    S most mulat a betyár jókedvébe.

1967. dec 5.



Megjegyzés

    35. Nem messzi van ide Kismargita
    Egyik legnépszerűbb balladánk ma is, Vargyas Lajos nem kevesebb, mnt 370 változatról tudósít (Vargyas, II. 698.). Seprődi 1912-ben közölte az első változatot Kibédről (Seprődi, 346.). Újabb változatok: Ráduly, 97-99. sz., illetev 171-173. sz. Ebből a 97. sz. az Ötvös Sára szövege.
    Énekesünk Vukováron tanulta, amikor az uradalmi birtokon törték a kukoricát. „Egy Keresztes Sándor nevű ember vót velünk, s ahogy szedtük a törökbúzát, ő feszt énekelte. Haza ésn hoztam ezt az éneket, más addig nem is tudta Kibéden. Azután lett divatos ének, hogy énekeltem sokat, egyik-másik megtanolta, aztán fútta mindenki. Már urammal vótam, amikor egy éjjel Puskás Balázsék felkőtöttek, s még egy liter bort is hoztak. Jöttek, mer nem tudták, hogy négyezer dollár hova osztódik el, hármat el tudtak osztani, de a negyedikre nem jöttek réja. Mikor elmagyaráztam, hát jót kacagtak égyet.”
    A ballada különben ma is népszerű a faluban, főleg az öregek ismerik. Munka közben a mezőn s a fonóban gyakran énekelték. Ötvös Sára ma is kedveli.
    Fontosabb eltérések: 1. versszakban: Kibéden mulat helyett Abban iszik; 2. versszakban: Immár helyett De már; 4. versszakban: Adja itt meg magát helyett Ott adja meg magát; Hogyha tetszik helyett Kinek tetszik. Az 5. versszak első sora így módosult: A lovamot nem annyiból bánom (Én a lovam nem annyira bánom helyett). Az utolsó versszakban szócsere történt: Csaplárosné helyett Kocsmárosné.


(Ráduly 1979: 134.)