Nem messze van ide Kismargita
Péli Katalin, 57 éves
Nem messze van ide Kismargita,
Aztat a víz körös-körül mossa.
Közepében van egy rongyos csárda,
Abban mulat egy betyár magába.
Amott jönnek, jönnek a zsandárok,
Jaj de szépen fénylik a csákójok.
Elül jön a zsandárok hadnagya,
Egyenesen be Kismargitára.
– Jó estét, jó estét, cifra csaplárosné!
Hát ez a szép pej paripa kié?
– Jó bort iszik annak a gazdája,
Most jött ide, nincs egy fél órája.
– Küldje ki hát annak a gazdáját,
Nem bántjuk mi, ha megadja magát.
– Ki sem megyek, meg sem adom magam,
Kinek tetszik, vigye el a lovam.
Lovam, lovam, lovamat nem bánom,
Csak a nyerget s kantárom sajnálom.
Nyereg alatt a bugyellárisom,
Abba haver százezer forintom.
Elül van az én szemem, nem hátul,
Nem félek én az akasztófátul.
Akasszon fel, hogyha meg tud fogni,
Ott is kutya betyár fogok lenni.
70–73. Nem messze van ide Kismargita
E nagyon elterjedt balladát Szatmár megye minden kistáján egyaránt ismerik. Összesen huszonhét változatot, töredéket jegyeztünk föl, legtöbbet dallammal. A magnószalagra vett dallamváltozatokat négy dallamtípusba soroltuk. A balladát a legfiatalabb korosztályúaktól a legidősebb korú adatközlőkig ismerik.
A 71. sz. dallamot vö. az 50. és 86. sz-val.
Vö.: Ortutay – Kriza, 200–201. sz.; Albert – Faragó, 120–122. sz,; Jagamas – Faragó, 159.sz.; Ráduly, 97–99. sz.; Vargyas, 114/203. sz.
(Bura 1978: 210–211.)