Nem loptam én életemben
ismeretlen
1. Nem loptam én életembe,
Csak egy csitkót Debrecenbe.
Mind a négy lába szárcsa volt,
Kantárszára hat sor gyöngy volt.
Angyalom!
2. Kettőt adtam a bírónak,1
Hármat a szabadítómnak,
Hogy hamarébb szabaduljak,
Haza felé elinduljak.
Angyalom!
3. Elindultam haza felé,
Kilenc csöndőr állott elé.
Azt kérdezik, mi a nevem,
Hol az utazólevelem?
Angyalom!
4. – Csöndőr urak! Álljanak meg:
Mellényemet gomboljam meg!
Mellényemet meggomboltam,
Revolverem elékaptam.
Angyalom!
5. Revolverem elé vettem,
Három csöndőrt főbe lőttem.
Három csöndőrt főbe lőttem:
– Itt az utazólevelem!
Angyalom! ||
6. Én istenem, mit csináljak:
Elfussak-é vaj megálljak?
Ha elfutok, főbe lőnek;
Ha megállok, megkötöznek.
Angyalom!
7. Megállottam, megkötöztek,
Rögtön a festrumra vittek.
Zireg-zörög a vasajtó:
Talán jön a szabadító.
Angyalom!2
1. Ti. a gyöngyből két sort
2. A dallam azonos volta miatt még több strófát zavarnak ide. „Csöndőr urak mit akarnak” (lásd hátrább), „Sárga csitkó nem eladó” (uo.) és „Dombon van a rózsám háza” kezdettel. (Az utóbbit csak az imént közöltük. [a szabédi változatban]
(Kanyaró 2015: 415-416.)
228. Nem loptam én életemben (Etéd–Székelykeresztúr)
Lelőhely: EA 2276: 200–201. lap, 143. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
228.1. A ballada eredeti lejegyzése: AKKvár–MsU 2293: 34. lap. Gombos János kézírása. A balladát Gombos János Székelykeresztúron jegyezte le egy 16 éves etédi leánytól, aki a diák szüleinél szolgált Székelykeresztúron. Ez az információ nem szerepel a ballada kéziratán, Kanyaró Ferencnek egy későbbi, 20. század eleji feljegyzéséből tudjuk (L. AKKvár–MsU 2293: 94). Az eredeti lejegyzésben a ballada hét versszaka után még további három következik (8–10.):
8. Csöndör urak mit akarnak?
Talán vasazni akarnak?
Mi vasazni nem akarunk
Sárga csitkot kántározunk, angyalom.
9. Sárga csitkó nem eladó,
Nem is csöndör alá való!
Ha a csöndör lovon ülne
Még a madár is rab lenne, angyalom.
10. Dombon van a rozsám háza
Körül fojta azt a zsálya,
Körül fojta nyári szegfű,
Az én rozsám csalfa szívű.
Gyűjtő: Gombos János, a gyűjtés ideje: 1896. március 30.
228.2. A ballada második másolata: MUEKvGyLtár 50. csomag („Tinó és csendőr” téma változatai). Kanyaró Ferenc kézírása. Itt is csak az első hét versszak szerepel, Kanyaró külön lapon jelzi, hogy „egyik változatban még ez új strófákat kapjuk”, és átmásolta azt a három strófát, melyet az 1896-os gyűjteménybe se vett fel. Ebben a másolatban magyarázatát adja a festum szónak: ’vár, erősség’.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 744–745.)