Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Nem loptam én


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 439–441/146. sz.

Dallam



Szöveg

Sohaem loptam életembe,
Csak egy lovat Debrécinbe,
Az es a téd biróé vót,
Ketefékje mind gyüngyből vót.

Loptam lovat harminchármat,
Mégsem zergettem a láncat,
Teli zsebem rézbángóval
S az istállóm lopott lóval.

Eladam a lopott lovat,
Veszek véle igaz lovat,
Megkáburgá a féd bíró,
Vegyek neki egy pár lovat.

S ha meghivu vacsorára,
Há felül a paripára,
Meg nem hivu vacsorára,
Fel nem ül a paripára.

De a bíró, kutya bíró,
Nem vevék neki pár lovat,
Nem vevék neki pár lovat,
Regten ingemet béadatt.

Hogy teli zsebem bángóval
S az istálló lopott lóval,
Én Istenem, mit csináljak,
Elmenjek-e, vaj megálljak.

Ha elmenyek, fédig lőnek,
Ha megállok, megketeznek,
Regten a bíróhoz visznek,
Ott ingemet tervényeznek.

De én csak arra gondoltam,
Még álljak el egy pár napat,
Arra mentem mendegéltem,
Még a zéd erdébe értem.

Erdé, erdé, te zéd erdé,
Már én neked mit vétettem,
Árnyékodba lefekedtem,
Ott egy cseppet szenderedtem.

Mikor szemem felvetettem,
Három zsandár áll mellettem.
„Arra kérem az urakat,
Engedjenek bár egy napat.

Nyitsák fel a zéd ládákot,
Kerejsék szentenciákot,
Megitnek-e, vaj meghagynak,
Vaj erekes rabnak zárnak.”

„Meg sem itünk, meg sem hagyunk,
Csak erekes rabnak hagyunk.”
„Én arra kérem magikat:
Engedjenek el ingemet,

Visszaadam lopott lovat,
S a zsebembél rézbángókat!”
Egész világ elengede,
Ferenc József nem engede.

Ferenc József piros vére,
A féd szinnyit fescsék véle,
Hogy ingemet nem engedett,
Erekre temlecre vetett.


Megjegyzés

A moldvai Lészpedről és a gyimesvölgyi Ugrapatakáról való változatok mellett az Arad megyei Pécskáról ismert darab a ballada hazai elterjedésének eddig ismert legkeletibb és legnyugatibb pontját rögzíti.

Domokos Pál Péter, Mert akkor az idő 32—3. — Csanádi— Vargyas 315—7, 529.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 638.)