Nem jártatott anyám a jó iskolába
Major Ferenc kéziratos füzetéből
Nem jártatott anyám a jó iskolába,
Kit tanoltam volna Szeged városába.
A szegedi tömlec négyszegre van rakva,
Zörgesd, rózsám, zörgesd rostélyos ajtómot.
Mert én is zörgetek kilencfontos békót,
Szorítják a vasak gyenge lábaimot.
Szorítják a vasak gyenge lábaimot,
Sérti az a padlás gyenge oldalamot.
Vásárhelyt van egy ház, árgyélus a neve,
Aki abban lakik, keserű élete.
Abban van egy asztal bánatval terítve,
Azon van egy pohár méregvel metőtve.
Akárkié legyen az keserű pohár,
Csak engem vegyen el az keserű halál.
Város piacára leszállott egy páva,
A szegény raboknak szabadulására.
69–72. A rab
Ezek az énekek az új stílus meg a betyárballadák hatását őrzik. Szövegeikben klasszikus és betyárballadák elemei keverednek. Nagyrészt a betyárvilág befejeződése után születtek, és újabb időkre vonatkoznak, habár egy-két elemük még visszautal az előző csoportokra. Szövegeik a kórházi énekek elemeivel is feltöltődtek. A rabénekeket legtöbbször együtt éneklik katonaénekekkel, keservesekkel, kórházi énekekkel a katonabúcsúztatókon vagy a különböző mulatságokon. A rabénekek egyre veszítenek népszerűségükből, és fokozatosan szorulnak ki, szinte a szemünk előtt, a vidék költészetéből.
(Pozsony 1984: 263.)