Nem anyától lettem
Nem anyától lettem,
Rózsafánntermettem,
Piros pünkösd napján
Hajnalba születtem.
Ki akkor születik,
Szerencséje nincsen,
Én akkor születtem,
Szerencsétlen lettem.
Kerülj, szívem, kerülj,
Kertem alján kerülj,
Ott es csak úgy kerülj:
Búval meg ne merülj.
Fekete ja holló,
Gyászt visel magáér’,
Én is gyászt viselek
A régi rózsámér’.
Szállj le, holló, szállj le,
Gyászos ablakomra,
Hogy írjak levelet
Mind a két szárnyadra.
Egyiket apámnak,
Másikat anyámnak,
Harmadikat írom
A régi rózsámnak.
Rózsám, édes rózsám,
De sok ennyi idő,
Hogy telik el búval,
Annyi gyászesztendő?
Nyárba nyíl a szegfű,
S a sok piros rózsa,
Nem tudnálak, rózsám,
Felejteni soha.
Hogyha tudnád, rózsám,
Mennyit sirok érted,
Mindig magam előtt
Látom a te képed.
Nem tudnálak, rózsám,
Soha megátkozni.
Nagy átok van rajtam:
Mér tudlak szeretni?
Hosszú az éccaka,
Nincs ki elaludja,
Bánatos a szívem,
Nincs ki vigasztalja.
Sokan elalusznak,
Víg álmokat látnak,
Csak az én szemeim
Párnákat áztatnak.
Fúvom az éneket,
De nem jó kedvemből,
Mert a bú fúvassa
Szomorú szívemből.
A klasszikus balladákból is ismert elemekben gazdag ének első szakaszának változatait Pálóczi Horváth Ádám énekgyűjteményétől (1813) kezdve a múlt századi és századunkbeli népköltési gyűjteményekben sok változatban nyomon követhetjük. Az első versszak minden valószínűség szerint egy régebbi virágénekből szakadt ki. Múlt századi változata megvan mások mellett Arany János népdalgyűjteményében is.
Bartha—Kiss, ÖÉ. 862—3 (a változatok gazdag felsorolásával). — Kodály—Gyulai, Arany János népdalgyűjteménye. Bp., 1952. 112—4. — Négy változata: MNTára III/A. 22—5.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 643.)