Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Nem anyától lettem


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1954
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 535-537/218. sz.

Dallam



Szöveg

Nem anyától lettem,
Rózsafánntermettem,
Piros pünkösd napján
Hajnalba születtem.

Ki akkor születik,
Szerencséje nincsen,
Én akkor születtem,
Szerencsétlen lettem.

Kerülj, szívem, kerülj,
Kertem alján kerülj,
Ott es csak úgy kerülj:
Búval meg ne merülj.

Fekete ja holló,
Gyászt visel magáér’,
Én is gyászt viselek
A régi rózsámér’.

Szállj le, holló, szállj le,
Gyászos ablakomra,
Hogy írjak levelet
Mind a két szárnyadra.

Egyiket apámnak,
Másikat anyámnak,
Harmadikat írom
A régi rózsámnak.

Rózsám, édes rózsám,
De sok ennyi idő,
Hogy telik el búval,
Annyi gyászesztendő?

Nyárba nyíl a szegfű,
S a sok piros rózsa,
Nem tudnálak, rózsám,
Felejteni soha.

Hogyha tudnád, rózsám,
Mennyit sirok érted,
Mindig magam előtt
Látom a te képed.

Nem tudnálak, rózsám,
Soha megátkozni.
Nagy átok van rajtam:
Mér tudlak szeretni?

Hosszú az éccaka,
Nincs ki elaludja,
Bánatos a szívem,
Nincs ki vigasztalja.

Sokan elalusznak,
Víg álmokat látnak,
Csak az én szemeim
Párnákat áztatnak.

Fúvom az éneket,
De nem jó kedvemből,
Mert a bú fúvassa
Szomorú szívemből.



Megjegyzés

A klasszikus balladákból is ismert elemekben gazdag ének első szakaszának változatait Pálóczi Horváth Ádám énekgyűjteményétől (1813) kezdve a múlt századi és századunkbeli népköltési gyűjteményekben sok változatban nyomon követhetjük. Az első versszak minden valószínűség szerint egy régebbi virágénekből szakadt ki. Múlt századi változata megvan mások mellett Arany János népdalgyűjteményében is.

Bartha—Kiss, ÖÉ. 862—3 (a változatok gazdag felsorolásával). — Kodály—Gyulai, Arany János népdalgyűjteménye. Bp., 1952. 112—4. — Négy változata: MNTára III/A. 22—5.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 643.)