Ne sírj, rózsám, ne könnyezz
Költő Sámuel Világi Énekes Könyvéből
1. Ne sírj, rózsám, ne könnyezz,
Mindnyájunknak sorsa ez.
Ne sírj, ha tudtodra lesz,
Hogy engem a sír fedez.
2. Mondd meg az ifjúságnak,
Ne higgyen a világnak:
Csalfa volt és lenni fog –
Isten hozzád, légy boldog!
3. Ha még egyszer erre térsz,
Hazám határára érsz,
Ne szánd fáradságodat,
Keresd fel a síromat.
4. Itt a holtak mezején
Egy új sírban nyugszom én.
Melyik az én sírom itt,
Sírkeresztem megtanít.
5. Rózsa virít mellettem,
Aztot még én ültettem.
Szakassz egyet, s emlékezz,
Hogy életünk képe ez.
6. Egy volt, akiért vágytam,
Akit is meghódoltam;
De azt én elvesztettem.
Isten hozzád bús éltem!
7. Meghagyom barátimnak,
Sírt én mellém ássanak:
Hogy bár porunk egy legyen. –
Te addig élj csendesen!
312. Ne sírj, rózsám, ne könnyezz (Sepsikőröspatak)
Lelőhely: EA 2276: 342 és 343. lap, 270. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
Az 1896-os gyűjteményben a sepsikőröspataki változatot ugyanennek a balladás dalnak a Szabédról és Szentgericéről gyűjtött változata előzi meg 269. sz. alatt. A Költő Sámuel-féle szöveget Kanyaró nem másolta le teljes egészében, hanem jelezte, hogy első négy strófája megegyezik a szabédi-szentgericei szöveg 1, 6, 3, és 4 versszakával, s ezek után következik a három utolsó strófa. Az első négy versszakot mi Költő Sámuel kéziratából közöljük, melyben az első strófa sorai más sorrendben következnek, mint a szabédi-szentgericei változatban.
312.1. A vers eredeti lejegyzése Költő Sámuel Világi Énekes Könyvében: AKKvár–MsU 1128/A: 33–34. lap
1. Ne sirj rosám nekönyez
minyájunknak sorsaez
nesirj hatutodralesz
hogy engem asír fedez.
2. Mond meg az ifjuságnak
nehigyen avilágnak
tsal favolt ésleni fog
Isten hozád légy boldog.
3. Hamég egyszer eretérsz
hazám határára érsz
neszánd fára tságodot
keresd fel a siromat.||
4. It a holtak mezején
egy uj sírban nyugszom én
meljik az én sirom it
Sirkeresztem megtanit
5. Rosa virit meletem
aztot még én űltetem
Szakasz egyet emlékez
hogy életünk képe ez
6. Egy volt akiért vágytam
akitis meg hodoltam
de aztot elvesztetem
isten hozád bus éltem
7. Meg hagyom barátimnak
sirt énmelém ásanak
hogy bár porunk egy légyen
te adig ély csendesen.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 787–788.)