Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Ne sírj, rózsám, ne könnyezz


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1854
Gyűjtés helye: Sepsikőröspatak
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 517-518/312. sz.
Forrás:

Költő Sámuel Világi Énekes Könyvéből


Szöveg

1. Ne sírj, rózsám, ne könnyezz,
Mindnyájunknak sorsa ez.
Ne sírj, ha tudtodra lesz,
Hogy engem a sír fedez.

2. Mondd meg az ifjúságnak,
Ne higgyen a világnak:
Csalfa volt és lenni fog –
Isten hozzád, légy boldog!

3. Ha még egyszer erre térsz,
Hazám határára érsz,
Ne szánd fáradságodat,
Keresd fel a síromat.

4. Itt a holtak mezején
Egy új sírban nyugszom én.
Melyik az én sírom itt,
Sírkeresztem megtanít.

5. Rózsa virít mellettem,
Aztot még én ültettem.
Szakassz egyet, s emlékezz,
Hogy életünk képe ez.

6. Egy volt, akiért vágytam,
Akit is meghódoltam;
De azt én elvesztettem.
Isten hozzád bús éltem!

7. Meghagyom barátimnak,
Sírt én mellém ássanak:
Hogy bár porunk egy legyen. –
Te addig élj csendesen!



Megjegyzés

312. Ne sírj, rózsám, ne könnyezz (Sepsikőröspatak)
Lelőhely: EA 2276: 342 és 343. lap, 270. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
 Az 1896-os gyűjteményben a sepsikőröspataki változatot ugyanennek a balladás dalnak a Szabédról és Szentgericéről gyűjtött változata előzi meg 269. sz. alatt. A Költő Sámuel-féle szöveget Kanyaró nem másolta le teljes egészében, hanem jelezte, hogy első négy strófája megegyezik a szabédi-szentgericei szöveg 1, 6, 3, és 4 versszakával, s ezek után következik a három utolsó strófa. Az első négy versszakot mi Költő Sámuel kéziratából közöljük, melyben az első strófa sorai más sorrendben következnek, mint a szabédi-szentgericei változatban.

312.1. A vers eredeti lejegyzése Költő Sámuel Világi Énekes Könyvében: AKKvár–MsU 1128/A: 33–34. lap

1. Ne sirj rosám nekönyez
minyájunknak sorsaez
nesirj hatutodralesz
hogy engem asír fedez.

2. Mond meg az ifjuságnak
nehigyen avilágnak
tsal favolt ésleni fog
Isten hozád légy boldog.

3. Hamég egyszer eretérsz
hazám határára érsz
neszánd fára tságodot
keresd fel a siromat.||

4. It a holtak mezején
egy uj sírban nyugszom én
meljik az én sirom it
Sirkeresztem megtanit

5. Rosa virit meletem
aztot még én űltetem
Szakasz egyet emlékez
hogy életünk képe ez

6. Egy volt akiért vágytam
akitis meg hodoltam
de aztot elvesztetem
isten hozád bus éltem

7. Meg hagyom barátimnak
sirt énmelém ásanak
hogy bár porunk egy légyen
te adig ély csendesen.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 787–788.)