Ne sírj, Linám...

ismeretlen

1. Ne sírj, rózsám, ne könnyezz,
Ne sírj, ha tudtodra lesz,
Hogy engem a sír fedez:
Mindnyájunknak sorsa ez!

2. Esztendeje lankadok,
Mint a virág, hervadok.
Érzi szívem, nincsen ír
Számomra más, csak a sír.

3. Ha még egyszer erre térsz,
Hazám határára érsz:
Ne szánd fáradságodat,
Keresd fel a síromat.

4. Itt a holtak mezején
Egy új sírban nyugszom én.
Melyik az én sírom itt,
Sírkeresztem megtanít.

5. Rózsa virít mellette,
Azt a hűség ültette.
Szakíts egyet, s emlékezz,
Hogy éltünknek képe ez.1

6. Mondd meg az ifjúságnak,
Ne higgyen a világnak:
Csalfa volt, és lenni fog.
Isten hozzád, légy boldog.2

1. Így is: Hogy én nékem képem ez.
2. Öreg székely asszonyoktól írták le tanítványaim. Befejezésül még ezt is hozzáadta egyik az utolsó strófa helyett:

Írd fel a sírfámra:
Itt nyugszik egy árva,
Kinek szerelemből
Történt a halála. (Vö. Vadrózsák, I. 223.)

Mint Kováts Károly daloskönyve tanúsítja, Erdélyben már 1837 táján el volt terjedve e szép ének. A két első strófa megvan Bartalus Istvánnál: Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye, III. kt. és Harrach Józsefnél: Magyar Árion. I. 72–73.

(Kanyaró 2015: 517.)

311. Ne sírj, Linám... (Szabéd, Szentgerice)
Lelőhely: EA 2276: 342. lap, 269. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
 A búcsúzó ének változatait Kanyaró tanítványai két különböző marosszéki faluban írták le. Az egymáshoz közelálló szövegeket Kanyaró összevágta, s ezáltal egy mesterségesen előállított filológiai változatot hozott létre. A Kanyaró-hagyatékban megtaláltuk mind a szabédi, mind pedig a szentgericei változatot, melyeket alább közlünk.

311.1. A búcsúzó ének szabédi változata Rédiger Ödön kézírásában: MUEKvGyLtár 40. csomag. (Rédiger Ödön gyűjtése. 3–4. lap.)

Esztendeje hervadok,
Mint a virág, lankadok.
Érzi szívem, nincs helyén,
Készül számomra a sir.
Ne sírj, Lillám, ne könnyezz,
Ne sírj, mert tudtodra lesz,
Hogy engem a sír fedez.
Ha valaha erre térsz, ||
Falum határára érsz,
Ne szánd fáradságidat,
Keresd fel a síromat.
Itt, az holtak mezején
Egy új sírban fekszem én.
Melyik az én sírom itt,
Sírkeresztem megtanít.
Rózsa virít mellette,
Azt a hűség ültette.
Szakassz rúla, s emlékezz,
Hogy mindnyájunk sorsa ez.
Mondd meg az ifjúságnak:
Ne hidjen a világnak.
Csalfa volt ő, s lenni fog
Isten hozzád, s légy boldog.

Szabéd, 1895/96. tanév. Gyűjtő: Rédiger Ödön. Adatközlő: Dimény Mózesné Szabó Anna.

311.2. A szabédi változat nyomtatásban: KANYARÓ Ferenc–RÉDIGER Ödön–OLOSZ Katalin 2009: 100–101/41. sz. és 187–189/41. sz.

311.3. Az ének szentgericei változata: AKKvár–MsU 2293: 111. lap. – Ismeretlen kéz írása Kanyaró autográf javításaival és jegyzetével.

1. Ne sírj, Linám ^rózsám, ne könnyezz!
Ne sírj, ha tudtodra lesz,
Hogy engem a sír fedez:
Mindnyájunknak sorsa ez.

2. Esztendeje lankadok,
Mint a virág, hervadok,
Érzi szívem, nincsen ír
Számomra más, csak a sír.

3. Ha valaha erre térsz,
Hazám határára érsz:
Ne szánd fáradságodat,
Keresd fel a síromat.

4. Itt a holtak mezején
Egy új sírban nyugszom én.
Rózsa nyilik mellette
Ezt a hűség ültette.

5. Szakíts, Linám, emlékezz,
Hogy engem a sír fedez:
Mindnyájunknak sorsa ez!

*

Írd fel a sírfámra:
Itt nyugszik egy árva,
Kinek szerelemből
Történt a halála.*
Szentgerice, é. n. [1892–1896 májusa között], gy. n.

„Egy öreg székely asszonytól írta le egyik tanítványom. A befejezést lásd Krizánál: Vadrózsák, I.

223. A két első strófa megvan Bartalus Istvánnál: Magyar népdalok egyet. gyűjt. III. kt. és Harrach József: Magyar Arion, I. 72–75.”

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 785–787.)