Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Ne hol száll, ne hol száll egy fekete holló
Gyűjtő:
Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje:
1979
Gyűjtés helye:
Ozsdola
Közlő:
Pozsony Ferenc
Közlés ideje:
1984
Megjelenés helye:
Pozsony 1984: 166/65. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Szávuj Róbertné Deme Margit, 39 éves
Szöveg
Ne hol száll, ne hol száll egy fekete holló,
Ne hol száll, ne hol száll egy fekete holló.
- Szállj le, holló, szállj le, szállj alább egy ágra,
Üzenetet küldök, vidd el a babámnak.
Ha kérdi, hogy vagyok, mondjad, hogy rab vagyok,
Kolozsvár piacán, talpig vasban vagyok.
Tudom, megüsmered házát a rózsámnak,
Ónos az ablaka, üveg az ajtója.
Az ablaka alatt egy édes almafa,
Édes az almája, hamis a gazdája.
Adta vóna Isten, ne ismertem vóna,
Fekete két szemem ki nem sírtam vóna.
Fekete két szemem ki nem sírtam vóna,
A gesztenye hajam meg nem őszült vóna.
Megunta két karom vérharangot húzni,
Megunta két lábom gyémántkövet nyomni.
Kívánod-e, rózsám, a szabadulásim,
Vagy pedig kívánod az elpusztulásim?
- Csak azért kívánom csendes halálodot,
Rabságban töltöd el fiatalságodot.
- Egy ház közepiben egy kerek asztalka,
Asztal közepiben egy tele pohárka.
Akárkié legyen az a tele pohár,
Csak az enyém légyen a megváltó halál.
Megjegyzés
65–68. Talpig vasban vagyok
A rabénekek a régi és az új stílus határán születtek meg. Vargyas Lajos szintézisében több mint 400 változatukat sorolta fel, közülük 57 erdélyit és moldvait (Vargyas 1976. II: 735). A keleti peremvidékekre később jutottak el az új stílusú rabénekek. A fenti típuscímmel jelölt csoportba azokat az énekeket soroltam be, amelyek a régi stílusú népballadáink sajátosan komor drámai hangulatát őrzik. Ezekben a változatokban több archaikus motívum is előfordul, pl. a madárral való üzenés. Ódon hangulatú nyelvi szépségeik ezeket az énekeket klasszikus balladáinkhoz közelítik.
(Pozsony 1984: 262.)
Támogatók
Partnerek
