Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

II. Betyár-, rab- és történeti énekek » Rabénekek

Né, hol kerekedik


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1967
Gyűjtés helye: Visa
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 558/234. sz.

Dallam



Szöveg

Né, hol kerekedik egy fekete felhő!
Az alatt repül el egy fekete holló.
Várj meg, holló, várj meg, hogy izenjekl tűlled,
Apámnak, anyámnak, jegybéli mátkámnak.

Ha kérdik, hol vagyok, mondjad, hogy rab vagyok,
Tatár városába térgyig vasba vagyok.
Megúnta két kezem hírharangot húzni,
Megunta két lábam vasakat rengetni.

Megúnta két lábam vasakat rengetni,
Kezemen, lábamon rabszíjat viselni,
Megunta két filem ződ erdő zúgását,
Megúnta két szemem vad lyány vigyázását.



Megjegyzés

Egy előbb közölt, ugyancsak szépkenyerűszentmártoni változattal az itt olvasható darabnak csak 1—3. szakasza egyezik, a mi változatunk 4—6. szakasza és az énekünket követő két darab (Állj meg, holló és Né, hol kerekedik) egy legalább a XVII. század közepéig visszavezethető tatár rabságbeli ének leszármazottja. Az 1—3. versszaknak Moldvából is több, eltérő, más énekekkel egybeénekelt változata ismeretes; egyiket ide iktatjuk:

Az erdő sziélibe
Nihol két katona!
Egyik mondja vala:
„Isztenem, Isztenem!”

Másik mondja vala:
„Ne buszully, baratim!
Hat ökör e füödet
Nem magának szántsa,

Anya ő sziép lyányát
Nem magának tartsa;
Nadra felneveli,
Szárnyára ereszti,
Sz ő távolán nézi,
Hod mász szidja, veri.”

Thaly Kálmán, Vitézi énekek I, 151—60. — Szabó T. Attila: ErdMúz. L, 120—2. — Változataira nézve l. Kriza, Vadr. 14. — Bartha—Kiss, ÖÉ. 394. — Domokos—Rajeczky I, 39—40. — Csanádi—Vargyas 366—7, 495—6. — Faragó, Jávorfa-muzsika 286—7.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 644-645.)