Ne bántsatok engem
ismeretlen
1. Ne bántsatok engem,
Mert én árva vagyok;
Idegen e földön,
Csak egyedül vagyok.
2. Hulljatok levelek,
Rejtsetek el engem,
Mert a kedves babám
Már nem szeret engem.
3. Felszállott a páva
A megye házára:
Az én kedves babám
Szabadulására.
4. Hulljatok levelek
Sűrűn az utamba,
Hogy ne tudja rózsám,
Merre ment galambja.
5. Rab vagy, rózsám, rab vagy,
Én is beteg vagyok.
Ha te kiszabadulsz,
Talán meggyógyulok.
6. Hulljatok levelek,
Takarjatok engem,
Mert szegény éd’sanyám
Sírva keres engem.1
1. A 2-ik és 4-ik strófát vesd össze Erdélyi: Magyar népdalok és mondák[!]. I. 12. l.; Válog. m. népdalok. 3. l.; Ugyane 2-ik szak megvan Krizánál is: Vadrózsák, I. 19. A 3. strófát lásd az itt előbb közölt költeményekben. A 6. strófát vesd össze Arany–Gyulai: Népkölt. gyűjt. III. 124. A 3. és 5-ik strófát vesd össze Erdélyi: I. 52–53.; Arany–Gyulai I. 193–194. II. 32. A páva „szabadító madár” népdalainkban, s az elzárt fogolyoknak közel kiszabadulást jelenti. Lásd Erdélyi: I. 475. Arany–Gyulai. III. 43.
Érdekes néprománca a szerető leánynak, ki a rabbá lett hűtelen kedves látására a megye székvárosába megy, s itt remény és kétség közt vár, mit hoz jó- vagy balsorsa. Figyelemre méltó, hogy a páratlan strófák némi reménykedést, a párosak ellenben mindvégig kétséget, bánatot és keserűséget fejeznek ki. Ez összefonódott szerkezetbe művészileg van beillesztve az imént bemutatott, országszerte elterjedt dal két idetaláló strófája. Az egész mű halványan bár, Arany kettős balladáira emlékeztet, s népköltészetünk újabb fejlésének felötlőbb jelei közé kell soroznunk. Egyik tanítványom írta le egy Kolozsvárt szolgáló leány szájából.
(Kanyaró 2015: 406.)
221. Ne bántsatok engem (Piskolt–Kolozsvár)
Lelőhely: EA 2276: 29–29a. lap, 14. sz. Kanyaró Ferenc kézírása. Az eredeti lejegyzés nem került elő a Kanyaró-hagyatékból.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 742.)