Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Nagykászonban mi történt?


Gyűjtő: András Franciska
Gyűjtés ideje: 1972-04-13
Gyűjtés helye: Nagykászon
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 259-260/183. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Balázs Tamásné, 57 éves



Szöveg

- Hallod, pajtás, Nagykászonban mi történt?
- Két szép legényt a Hídvégnél megölték.
Vérét vették, mint két árva madárnak,
Okos Antal s András Lajos fiának.
- Ó gyilkosok, mit vétettünk tinéktek,
Az életünk ily korán elvettétek.

                   *

Nagykászoni torony alatt,
Olyan búsan szól a harang.
Azért szól az olyan búsan,
András Imre haldoklóban.

- Okos Antal, Isten áldjon,
Nem bírok én hozzád szólni,
A sírodhoz kikísérni.

Az én sírom meg van ásva
Okos Antal szomszédjában.
Életben is ketten jártunk,
A sírba is ketten szállunk.

                  *

Jó barátok, a jó Isten veletek,
Gyilkosokkal szóba ne eredjetek,
Mert a gyilkos fölbosszulja önmagát,
Zsebkésével szíven szúrja barátját.

Gyászba van a nagykászoni ifjúság,
A két legényt tiszta szívből gyászolják,
A két gyilkost örökre megátkozzák:
- Ti gyilkosok, átkozottak legyetek,
Itt a földön nyugtot sose leljetek.

Három évig és harminchat hónapig
Nyomja tested börtönágyad fenekit.
Se ég, se föld be ne vegyen gyomrába,
Sírod vessen jobb és bal oldalára.

Jó szüleim, az Isten most megáldjon,
Fiatokat utoljára lássátok.
Megköszönjük a szülői gondozást,
Huszonnégy évvel a sír magáéba zárt.



Megjegyzés

  A gyilkosság, az elmondók szerint, 1935-ben történt. A történetet különböző, eltérő ritmusban énekelték.

(Albert Ernő 2004: 334.)