Nagykászonban mi történt?
Balázs Tamásné, 57 éves
- Hallod, pajtás, Nagykászonban mi történt?
- Két szép legényt a Hídvégnél megölték.
Vérét vették, mint két árva madárnak,
Okos Antal s András Lajos fiának.
- Ó gyilkosok, mit vétettünk tinéktek,
Az életünk ily korán elvettétek.
*
Nagykászoni torony alatt,
Olyan búsan szól a harang.
Azért szól az olyan búsan,
András Imre haldoklóban.
- Okos Antal, Isten áldjon,
Nem bírok én hozzád szólni,
A sírodhoz kikísérni.
Az én sírom meg van ásva
Okos Antal szomszédjában.
Életben is ketten jártunk,
A sírba is ketten szállunk.
*
Jó barátok, a jó Isten veletek,
Gyilkosokkal szóba ne eredjetek,
Mert a gyilkos fölbosszulja önmagát,
Zsebkésével szíven szúrja barátját.
Gyászba van a nagykászoni ifjúság,
A két legényt tiszta szívből gyászolják,
A két gyilkost örökre megátkozzák:
- Ti gyilkosok, átkozottak legyetek,
Itt a földön nyugtot sose leljetek.
Három évig és harminchat hónapig
Nyomja tested börtönágyad fenekit.
Se ég, se föld be ne vegyen gyomrába,
Sírod vessen jobb és bal oldalára.
Jó szüleim, az Isten most megáldjon,
Fiatokat utoljára lássátok.
Megköszönjük a szülői gondozást,
Huszonnégy évvel a sír magáéba zárt.
A gyilkosság, az elmondók szerint, 1935-ben történt. A történetet különböző, eltérő ritmusban énekelték.
(Albert Ernő 2004: 334.)