Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Nagygalacon
Gyűjtő:
András Franciska
Gyűjtés ideje:
1974-01-02
Gyűjtés helye:
Kászonaltíz
Közlő:
Albert Ernő
Közlés ideje:
2004
Megjelenés helye:
Albert Ernő 2004: 246/164. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Nagy Lajos (Borbáth), 74 éves
Szöveg
Nagygalacnak a térsége
Műveletlen a népsége.
Borvizemet elöntözöm,
Üvegemet összetöröm,
Szekeremet elégetem,
Vasát a Dunába vetem,
Hogy senki hasznát ne vehesse.
Vótam egy úrnak házánál,
Nem tovább, csak hat óránál,
Csupán a lónak valóért
Hat forintot kellett fizetni.
De ezt nem bírom fizetni,
Lovaimot el kell adni.
Látom a Dunát előttem,
Hát én ide minek jöttem?
Borvizemet ingyen kérik,
Annak örömit nem érik.
Mit vigyek feleségemnek,
Otthon hagyott kedvesemnek?
Mit egyebet, bút, bánatot,
Ezért szegény csak várhatott.
Ha kimegyek Barassóba,
Felülök a Fehér Lóra,
Ott fordul a sorsom jóra.
A Fehér Ló futogatott,
A búbánat szotyogatott.
Megjegyzés
A Székelyföldön egymás érik a borvízforrások. „Úton-útfélen, árokban, hegyoldalon, erdők sűrűjében, sőt a kapa nyomában is csodás vízi források fakadnak a székelyek földjéből”. (Köllő János 2001. 154–155.)
A borvizet messze vidékekre elszállították, árusítása ezer meg ezer embernek megélhetést jelentett.
Hagyomány őrzi, hogy Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemsége idején (1581–1602) köszvénye gyógyítására borszéki borvizet szállítottak Gyulafehérvárra (Tarisznyás Márton 1982. 168.).
Egyes adatok szerint a borszéki borvíz híre az 1700-as években Bécsig eljutott, sőt később nagyobb mennyiségben eladás céljából e városba is szállították a csíki székely szekereken. (Orbán Balázs II. 117.)
Bizonyos időszakokban Moldvába és Havasalföldre is szállítottak borvizet a csíki szekereken. „A Tömösi-hágón át Bukarestig, Ploiesti-ig, sőt Galacig is eljutottak” (Tarisznyás Márton 1982. 169.). Rendszeresen szállították Moldva, Havaselve különböző városaiba a kászoni borvizet is.
A borvíz szekerekkel szállítása nem kis veszéllyel járt, számos bosszúságot okozott eladása is.
1985-ben Ditróban még emlékeztek a borvizet szállító szekeresekre. Mészáros János mondotta: „Vótak itt olyan emberek, hogy az vót kimondottan a foglakozásuk, pénzkereset. Avval foglalkozott… A harmincas években megszűnt”.
(Albert Ernő 2004: 330-331.)
Támogatók
Partnerek
