Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

III. Új balladák

Nagy Imre


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1892–1896 májusa között
Gyűjtés helye: Nyárádselye
Közlő: Olosz Katalin
Közlés ideje: 2015
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 570-571/381. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út,
Amelyiken Bajka Sándor elindult.
Lépett egyet, lépett kettőt, megállott,
Keresztanyja udvarára beszállott.

2. – Adjon isten, keresztanyám, jó estét!
– Adjon isten, keresztfiam, szerencsét!
– Ne kívánjon, keresztanyám, szerencsét:
Még az éjjel kendbe vágom a fejszét.

3. Kifaragták Újtordán már azt a fát,
Amelyen Nagy Imrét máma felhúzzák.1
– Gyertek, lányok, nézzük az ő halálát,
Annak, aki megölte keresztanyját.



Megjegyzés

1. Lám, csak itt a közelben, egy évtized múlva még azt a szomorú dicsőséget is elvitatja a feledékenység, hogy Bajka S. élete balladatárgy lehetett.

(Kanyaró 2015: 571.)

381. Nagy Imre (Séllye)
Lelőhely: EA 2276: 174 lap, 120/III. sz. Kanyaró Ferenc kézírása. – Az első strófát – Kanyaró utasítása szerint – a sepsikőröspataki (379. sz.) változatból, a másodikat a bágyoniból (375. sz.) illesztettük be a szövegbe. Az eredeti lejegyzés azonban korántsem indokolja a kölcsönzéseket.

381.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 18. csomag (Énekek c. füzetben) Ismeretlen diák kézírása.

Jo estét kivánok kereszt anyám
Sok szerencsét kereszt fiam
Ne kivánjon sok szerencsét
Még ma éjel magába ütöm a fejszét
Ki faragták uj tordán már aszt a fát
A meljen Nagy Imrét máma fel huzák
Gyertek lányok nézük a ö halálát
Annak a ki meg ölte kereszt anyát.
(„Sejei nota”, 1896.), gy. n.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 813.)