Molnár Anna

Balázs Julis, 71 éves

Gyere velem, Mónár Anna,
Gyere velem, Mónár Anna.
- Hova hívol, Zsákuj Bálint,
Hova hívol, Zsákuj Bálint?

Nem menyek én, Zsákuj Bálint,
Nem menyek én, Zsákuj Bálint.
Kicsi fiam a bőcsűben,
Jámbor uram az erdőben.

- Visszajövünk, Mónár Anna,
Az én kardom s a te nyakad.
Visszajövünk, Mónár Anna,
Az én kardom s a te nyakad.

Mennek, mennek, mendegélnek,
Mennek, mennek, mendegélnek
Burkus fának a tövihez,
Burkus fának a tövihez.

Zsákuj Bálint a nyeregbe,
Mónár Anna fődön mene.
Zsákuj Bálint a nyeregbe,
Mónár Anna fődön mene.

Elértek a burkus fához,
Leültek az árnyékában.
Elértek a burkus fához,
Leültek az árnyékában.

- Hallod-e, te Mónár Anna,
Ne tekints fel burkus fára.
Mónár Anna feltekintett,
Aj, a könnye megeredett.

Burkus fának hat ágára
Hat leány van felakasztva.
Eszibe jut jámbor ura,
Jámbor ura, s kicsi fia.

- Arra kérlek, Mónár Anna,
Menjél fel a burkus fára.
- Nem tehetem, Zsákuj Bálint,
Nem szoktam én fára mászni.

Próbálja meg, Zsákuj Bálint,
Mutassa meg, hogy kell tenni.
Zsákuj Bálint fel is menyen,
Kötelet nyakába tette.

Mónár Anna megrántotta,
Zsákuj Bálint ott marada.
Levetkeztette csóréra,
Szép lovát megállította.

Fel es üle a hátára,
El es ment a hazájába.
- Gyere, gyere, fakó barna,
Sokat gyaloglék utánad.

Hazatért az ő házához,
Hazatért az ő házához,
Békoppantott a mónárhoz,
Békoppantott a mónárhoz.

- Jó estét, te mónár gazda.
- Adjon Isten, vitéz uram.
- Engedje meg, mónár gazda,
Háljak itten az éjszaka.

- Nem engedem, vitéz uram,
Sír bőcsűben kicsi fiam.
- Ne búsuljon, mónár gazda,
Szokva vagyok a gyermekkel.

Megkérem én, mónár gazda,
Hozzon egy kupa pálinkát.
- Lelkem szívem, vitéz uram,
Nem hagyom a gyermekemet.

- Ne búsuljon, mónár gazda.
Ne búsuljon, mónár gazda,
Míg oda van, elrengetem,
Míg oda van, elrengetem.

Mónár Anna levetkezett,
Kicsi fiát ölbe vette.
Elrengette, megszoptatta,
Szép csendesen elaltatta.

Hazamenyen mónár gazda,
Kicsi fia jól nyuguva.
- Ennyi számos esztendeje
Sem nappalom, sem éjjelem.

- Hazajőne felesége,
Mit mondana, mónár gazda?
- Meg se szidnám, meg sem verném,
Csak nevelje a gyermekét.

- Miről ismerné asszonyát,
Miről ismerné asszonyát?
- A bal csecsin egy sümölcs van,
A bal csecsin egy sümölcs van.

Megmutatta Mónár Anna,
Megmutatta Mónár Anna.
- Te vagy, lelkem feleségem.
Te vagy, lelkem feleségem!

- Mónár gazda, megmutatom,
Amivel én lovagoltam.
Hozza bé az aranyakot,
Gyermekének anyja vagyok.

5–9. Az elcsalt anya

Régi stílusú balladáink értékes darabjának eddigi följegyzései 80 körül járnak (Vargyas 1976. II: 50). A múlt század végén már közölték egy alsó-háromszéki variánsát (Bába 1892: 47–48). Századunk elején Sepsikőröspatakon bukkantak rá (Veress 1905: 222–224). Albert Ernő Sepsiszentgyörgyről, Árkosról, Kálnokról, Sepsibodokról, Lemhényről, Esztelnekről és Kézdiszentlélekről közölte egy-egy változatát (Albert–Faragó 1973, 1–7. sz.).

            A felső-háromszéki szövegekben az anyát elcsábító vitézt Zajkó vagy Zsákuj Bálintnak nevezik. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet a menyecske ló utáni hosszú gyaloglására, mely elsősorban francia és lengyel szövegekben lelhető fel (Vargyas 1976. II: 59). A legtöbb Fekete-ügy vidéki balladaszövegben Molnár Anna az elcsábító vitézt ravaszsággal felakasztja. A 6. sz. balladaváltozatunk szövegébe a Rablóvőlegény mesetípus motívuma is beleépült a negyedik szakaszba. Zsákuj Bálint megmutatja azt a vágást a saját homlokán, amit egykor a menyecske vágott a homlokára a rablók tanyáján, mikor menekülni próbált a kezük közül.

            Ezelőtt 30–40 évvel, Farkas Andorné kézdimartonosi adatközlőm vallomása szerint, még gyakran fújták a leányok a fonóban. Falujában már csak három csonka töredékes változatot sikerült lejegyeznem. A cigányok virrasztóin is nagyon ritkán hangzik el az utóbbi években. A balladát erősen érintette a szövegromlás, mivel csak a passzív emlékezetben él. Dallam nélkül, prózai-mesei formában is él, de csak a rátermett előadók ajkán.

(Pozsony 1984: 254.)