Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Molnár Anna


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1981
Gyűjtés helye: Csernáton
Közlő: Pozsony Ferenc
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 81-83/9. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Balázs Julis, 71 éves



Dallam



Szöveg

Gyere velem, Mónár Anna,
Gyere velem, Mónár Anna.
- Hova hívol, Zsákuj Bálint,
Hova hívol, Zsákuj Bálint?

Nem menyek én, Zsákuj Bálint,
Nem menyek én, Zsákuj Bálint.
Kicsi fiam a bőcsűben,
Jámbor uram az erdőben.

- Visszajövünk, Mónár Anna,
Az én kardom s a te nyakad.
Visszajövünk, Mónár Anna,
Az én kardom s a te nyakad.

Mennek, mennek, mendegélnek,
Mennek, mennek, mendegélnek
Burkus fának a tövihez,
Burkus fának a tövihez.

Zsákuj Bálint a nyeregbe,
Mónár Anna fődön mene.
Zsákuj Bálint a nyeregbe,
Mónár Anna fődön mene.

Elértek a burkus fához,
Leültek az árnyékában.
Elértek a burkus fához,
Leültek az árnyékában.

- Hallod-e, te Mónár Anna,
Ne tekints fel burkus fára.
Mónár Anna feltekintett,
Aj, a könnye megeredett.

Burkus fának hat ágára
Hat leány van felakasztva.
Eszibe jut jámbor ura,
Jámbor ura, s kicsi fia.

- Arra kérlek, Mónár Anna,
Menjél fel a burkus fára.
- Nem tehetem, Zsákuj Bálint,
Nem szoktam én fára mászni.

Próbálja meg, Zsákuj Bálint,
Mutassa meg, hogy kell tenni.
Zsákuj Bálint fel is menyen,
Kötelet nyakába tette.

Mónár Anna megrántotta,
Zsákuj Bálint ott marada.
Levetkeztette csóréra,
Szép lovát megállította.

Fel es üle a hátára,
El es ment a hazájába.
- Gyere, gyere, fakó barna,
Sokat gyaloglék utánad.

Hazatért az ő házához,
Hazatért az ő házához,
Békoppantott a mónárhoz,
Békoppantott a mónárhoz.

- Jó estét, te mónár gazda.
- Adjon Isten, vitéz uram.
- Engedje meg, mónár gazda,
Háljak itten az éjszaka.

- Nem engedem, vitéz uram,
Sír bőcsűben kicsi fiam.
- Ne búsuljon, mónár gazda,
Szokva vagyok a gyermekkel.

Megkérem én, mónár gazda,
Hozzon egy kupa pálinkát.
- Lelkem szívem, vitéz uram,
Nem hagyom a gyermekemet.

- Ne búsuljon, mónár gazda.
Ne búsuljon, mónár gazda,
Míg oda van, elrengetem,
Míg oda van, elrengetem.

Mónár Anna levetkezett,
Kicsi fiát ölbe vette.
Elrengette, megszoptatta,
Szép csendesen elaltatta.

Hazamenyen mónár gazda,
Kicsi fia jól nyuguva.
- Ennyi számos esztendeje
Sem nappalom, sem éjjelem.

- Hazajőne felesége,
Mit mondana, mónár gazda?
- Meg se szidnám, meg sem verném,
Csak nevelje a gyermekét.

- Miről ismerné asszonyát,
Miről ismerné asszonyát?
- A bal csecsin egy sümölcs van,
A bal csecsin egy sümölcs van.

Megmutatta Mónár Anna,
Megmutatta Mónár Anna.
- Te vagy, lelkem feleségem.
Te vagy, lelkem feleségem!

- Mónár gazda, megmutatom,
Amivel én lovagoltam.
Hozza bé az aranyakot,
Gyermekének anyja vagyok.



Megjegyzés

5–9. Az elcsalt anya

 

Régi stílusú balladáink értékes darabjának eddigi följegyzései 80 körül járnak (Vargyas 1976. II: 50). A múlt század végén már közölték egy alsó-háromszéki variánsát (Bába 1892: 47–48). Századunk elején Sepsikőröspatakon bukkantak rá (Veress 1905: 222–224). Albert Ernő Sepsiszentgyörgyről, Árkosról, Kálnokról, Sepsibodokról, Lemhényről, Esztelnekről és Kézdiszentlélekről közölte egy-egy változatát (Albert–Faragó 1973, 1–7. sz.).

            A felső-háromszéki szövegekben az anyát elcsábító vitézt Zajkó vagy Zsákuj Bálintnak nevezik. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet a menyecske ló utáni hosszú gyaloglására, mely elsősorban francia és lengyel szövegekben lelhető fel (Vargyas 1976. II: 59). A legtöbb Fekete-ügy vidéki balladaszövegben Molnár Anna az elcsábító vitézt ravaszsággal felakasztja. A 6. sz. balladaváltozatunk szövegébe a Rablóvőlegény mesetípus motívuma is beleépült a negyedik szakaszba. Zsákuj Bálint megmutatja azt a vágást a saját homlokán, amit egykor a menyecske vágott a homlokára a rablók tanyáján, mikor menekülni próbált a kezük közül.

            Ezelőtt 30–40 évvel, Farkas Andorné kézdimartonosi adatközlőm vallomása szerint, még gyakran fújták a leányok a fonóban. Falujában már csak három csonka töredékes változatot sikerült lejegyeznem. A cigányok virrasztóin is nagyon ritkán hangzik el az utóbbi években. A balladát erősen érintette a szövegromlás, mivel csak a passzív emlékezetben él. Dallam nélkül, prózai-mesei formában is él, de csak a rátermett előadók ajkán.

 

(Pozsony 1984: 254.)