Molnár Anna
Majlát János Kuruc, 67 éves
- Jó estét, te Mónár Anna,
Jó estét, te Mónár Anna.
- Isten hozta, vitéz uram,
Isten hozta, vitéz uram.
- Lelkem szívem, vitéz uram,
Üljön le kend egy kicsiddég,
Szívem bár addig nyugudjék,
Szívem bár addig nyugudjék.
Mónár gazdám az erdőben,
Mónár gazdám az erdőben,
Kicsi fiam a bőcsűben,
Kicsi fiam a bőcsűben.
- Mónár Anna, híres kurva,
Mónár Anna, híres kurva.
Gyere vélem egy kicsidég,
Gyere vélem egy kicsidég.
El es mennek, mendegélnek,
El es mennek, mendegélnek,
Míg félútig elérnek,
Míg egy burkus fához érnek.
- Lelkem szívem, vitéz uram,
Üljünk le mü egy kicsidég.
Le es ülnek, megpihennek,
Le es ülnek, megpihennek.
- Mónár Anna, híres kurva,
Mónár Anna, híres kurva,
Nézz egy kicsit a fejembe,
Fel ne tekints az egekbe.
Mónár Anna feltekintett,
Sűrű könnye megeredett
Eszibe jut kicsi fia,
Kicsi fia s jámbor ura.
- Eseget-e, sirogatsz-e,
Eseget-e, sirogatsz-e?
- Nem sírok én, nem eseget,
Harmat hullott le a földre.
- Lépjél fel a burkus fára,
Lépjél fel a burkus fára.
- Lelkem szívem, vitéz uram,
Maga kardja s az én nyakam,
Mutassa meg, hogy kell vetni,
Kötelet a nyakba vetni.
Zsákuj Bálint fel is mene,
Mónár Anna rest nem leve:
A kötelet rearánsta,
A kötelet rearántsa.
Kilenc kislány a burkus fán,
Kilenc kislány a burkus fán.
A tizedik Zsákuj Bálint,
A tizedik Zsákuj Bálint.
A gúnyáját levetette,
Dolomántját felöltötte.
Átalvetőt lóra veti,
Átalvetőt lóra veti.
- Állj meg, állj meg, fakó lovam,
Sokat gyaloglék utánad.
El es mennek, mendegélnek,
El es mennek, mendegélnek.
- Jó estét, te mónár gazda,
Jó estét, te mónár gazda.
Éjre szállást nem adna-e,
Éjre szállást nem adna-e?
- Én szívesen, vitéz uram,
Én szívesen. Vitéz uram.
Kicsi fiam a bőcsűben,
Kicsi fiam a bőcsűben.
- Szokva vagyok ilyesmikkel,
Szokva vagyok ilyesmikkel.
Lelkem szívem, mónár gazdám,
Hozna-e kupa pálinkát?
- Én szívesen, vitéz uram,
Én szívesen, vitéz uram.
Kicsi fiát megszoptassa,
Kicsi fiát megszoptassa,
Elrengette, elaltatta,
Elrengette, elaltatta.
- Lelkem szívem, vitéz uram,
Mit csinált a gyermekemnek?
- Elrengettem, megmosdattam,
Elrengettem, megmosdattam.
Illogassák a pálinkát.
- Lelkem szívem, mónár gazdám,
Felesége hazajőne,
Most őt miről ismerné meg?
- A bal csecsin egy sümőcske.
A bal csecsit ki es vette,
A bal csecsit ki es vette.
- Te vagy, lelkem feleségem.
- Lelkem szívem, mónár gazda,
Menjen ki az istállóba,
Menjen ki az istállóba,
Hozza bé az átalvetőt.
Kiüríti az aranyat.
Kiüríti az aranyat.
- Ezt kerestem, mónár gazda,
Ezt kerestem, mónár gazda.
5–9. Az elcsalt anya
Régi stílusú balladáink értékes darabjának eddigi följegyzései 80 körül járnak (Vargyas 1976. II: 50). A múlt század végén már közölték egy alsó-háromszéki variánsát (Bába 1892: 47–48). Századunk elején Sepsikőröspatakon bukkantak rá (Veress 1905: 222–224). Albert Ernő Sepsiszentgyörgyről, Árkosról, Kálnokról, Sepsibodokról, Lemhényről, Esztelnekről és Kézdiszentlélekről közölte egy-egy változatát (Albert–Faragó 1973, 1–7. sz.).
A felső-háromszéki szövegekben az anyát elcsábító vitézt Zajkó vagy Zsákuj Bálintnak nevezik. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet a menyecske ló utáni hosszú gyaloglására, mely elsősorban francia és lengyel szövegekben lelhető fel (Vargyas 1976. II: 59). A legtöbb Fekete-ügy vidéki balladaszövegben Molnár Anna az elcsábító vitézt ravaszsággal felakasztja. A 6. sz. balladaváltozatunk szövegébe a Rablóvőlegény mesetípus motívuma is beleépült a negyedik szakaszba. Zsákuj Bálint megmutatja azt a vágást a saját homlokán, amit egykor a menyecske vágott a homlokára a rablók tanyáján, mikor menekülni próbált a kezük közül.
Ezelőtt 30–40 évvel, Farkas Andorné kézdimartonosi adatközlőm vallomása szerint, még gyakran fújták a leányok a fonóban. Falujában már csak három csonka töredékes változatot sikerült lejegyeznem. A cigányok virrasztóin is nagyon ritkán hangzik el az utóbbi években. A balladát erősen érintette a szövegromlás, mivel csak a passzív emlékezetben él. Dallam nélkül, prózai-mesei formában is él, de csak a rátermett előadók ajkán.
(Pozsony 1984: 254.)