Molnár Anna

Szávuj Róbertné Deme Margit, 39 éves

- Jó napot, te Mónár Anna,
Jó napot, te Mónár Anna.
- Adjon Isten, vitéz uram,
Adjon Isten, vitéz uram.

- Gyere velem, Mónár Anna,
Gyere velem, Mónár Anna.
- Nem megyek én, vitéz uram,
Nem megyek én, vitéz uram.

Kicsi fiam a bőcsűben,
Kicsi fiam a bőcsűben,
Mónár gazda jaz erdőben,
Mónár gazda jaz erdőben.

El is mene Mónár Anna,
El is mene Mónár Anna.
- Hallod-e, te Mónár Anna,
Hallod-e, te Mónár Anna,

Üljünk le mü nagy fa alá,
Üljünl le mü nagy fa alá.
Matass egyet a fejembe,
Fel ne tekints az egekbe.

Csak felnéze ő az ágra,
A burkus fán hát mit látott:
Emberfejvel tele vagyon,
Emberfejvel tele vagyon.

Eszibe jutott jámbor ura,
Jámbor ura s kicsi fia,
Hull a könnye, aj, Annának,
Hull a könnye, aj, Annának.

- Hallod-e, te Mónár Anna,
Hallod-e, te Mónár Anna,
Mi csepegett az arcomra?
- Burkus fának a harmatja.

- Hallod-e, te Mónár Anna,
Hallod-e, te Mónár Anna,
Menj fel erre burkus fára,
Menj fel erre burkus fára!

- Nem próbáltam, vitéz uram,
Nem szoktam én fára mászni.
Nem szoktam én fára mászni,
Szőnyegen szoktam sétálni.

Mutassa meg, vitéz uram,
Mutassa meg, vitéz uram,
Meg kell engem tanyítani,
Meg kell engem tanyítani.

Vitéz uram felindula,
Éles kardja visszahulla,
Vitéz uram felindula,
Éles kardja visszahulla.

Mónár Anna nem leve rest,
Mónár Anna nem leve rest,
Kikapta hüvelyből kardját,
Levágta ja vitéz nyakát.

Felöltözik ruhájába,
Felöltözik ruhájába,
Bemene az ő házába,
Bemene az ő házába.

- Jó napot, te mónár gazda.
Jó napot, te mónár gazda.
Mi újság van a faluban,
Mi újság van a faluban?

- Aj nincs egyéb, vitéz uram,
Aj nincs egyéb vitéz uram,
Mónár Anna odavesze,
Mónár Anna odavesze.

- Hallod-e, te mónár gazda,
Hallod-e, te mónár gazda.
Van-e jó bor a faluban,
Van-e jó bor a faluban?

- Itt vagyon, jaj, vitéz uram,
Itt vagyon, jaj, vitéz uram,
Csak nincs itten, ki elmenjen,
Csak nincs itten, ki elmenjen.

- Menj el magad, mónár gazda,
Menj el magad, mónár gazda.
- Én nem megyek, vitéz uram,
Kicsi fiam nem aluva.

Három éve s hat hónapja,
Három éve s hat hónapja,
Feleségem hogy oda van,
Kicsi fiam nem aluva.

- Ne törődj, te mónár gazda,
Ne törődj, te mónár gazda,
Elaltatom kicsi fiad,
Elaltatom kicsi fiad.

El is mene mónár gazda,
El is mene mónár gazda,
Eléveszi kicsi fiát,
Megfereszté, megmosdatá.

Elaltassa kicsi fiát,
Elaltassa kicsi fiát.
Mene haza mónár gazda,
Mene haza mónár gazda.

- Én Istenem, én teremtőm,
Én Istenem, én teremtőm,
Mi lelé meg kicsi fiam,
Mi lelé meg kicsi fiam:

Három éve s hat hónapja,
Három éve s hat hónapja,
Kicsi fiam nem aluva,
Kicsi fiam nem aluva.

- Hallod-e, te mónár gazda,
Hallod-e, te mónár gazda,
Hazajőne feleséged,
Megszidnád-e, megvernéd-e?

- Meg sem szidnám, meg sem verném,
Meg sem szidnám, meg sem verném,
A szemire fel sem vetném,
A szemire fel sem vetném.

- Hallod-e, te mónár gazda,
Hallod-e, te mónár gazda,
Hát most miről üsmernéd meg,
Hát most miről üsmernéd meg?

- A jobb csecsin egy sümölcs vót,
A jobb csecsin egy sümölcs vót.
- Én vagyok-e, mónár gazda,
Én vagyok-e, mónár gazda?

Mónár Anna levetkeze,
A jobb csecsit elővette.
- Én vagyok-e, mónár gazda?
- Te vagy, lelkem Mónár Anna.

5–9. Az elcsalt anya

Régi stílusú balladáink értékes darabjának eddigi följegyzései 80 körül járnak (Vargyas 1976. II: 50). A múlt század végén már közölték egy alsó-háromszéki variánsát (Bába 1892: 47–48). Századunk elején Sepsikőröspatakon bukkantak rá (Veress 1905: 222–224). Albert Ernő Sepsiszentgyörgyről, Árkosról, Kálnokról, Sepsibodokról, Lemhényről, Esztelnekről és Kézdiszentlélekről közölte egy-egy változatát (Albert–Faragó 1973, 1–7. sz.).

            A felső-háromszéki szövegekben az anyát elcsábító vitézt Zajkó vagy Zsákuj Bálintnak nevezik. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet a menyecske ló utáni hosszú gyaloglására, mely elsősorban francia és lengyel szövegekben lelhető fel (Vargyas 1976. II: 59). A legtöbb Fekete-ügy vidéki balladaszövegben Molnár Anna az elcsábító vitézt ravaszsággal felakasztja. A 6. sz. balladaváltozatunk szövegébe a Rablóvőlegény mesetípus motívuma is beleépült a negyedik szakaszba. Zsákuj Bálint megmutatja azt a vágást a saját homlokán, amit egykor a menyecske vágott a homlokára a rablók tanyáján, mikor menekülni próbált a kezük közül.

            Ezelőtt 30–40 évvel, Farkas Andorné kézdimartonosi adatközlőm vallomása szerint, még gyakran fújták a leányok a fonóban. Falujában már csak három csonka töredékes változatot sikerült lejegyeznem. A cigányok virrasztóin is nagyon ritkán hangzik el az utóbbi években. A balladát erősen érintette a szövegromlás, mivel csak a passzív emlékezetben él. Dallam nélkül, prózai-mesei formában is él, de csak a rátermett előadók ajkán.

(Pozsony 1984: 254.)