Molnár Anna

Deme Teréz Búza, 53 éves

- Ülj fel erre lóra, Mónár Anna,
Ülj fel erre lóra, Mónár Anna,
Menjünk el mü hosszú útra,
Menjünk el mü hosszú útra.

- Nem mehetek, Zsákuj Bálint,
Nem mehetek Zsákuj Bálint:
Kicsi fiam a bőcsűben,
Jámbor fiam az erdőben.

Mennek, mennek, mendegélnek,
Míg egy burkus fát elérnek.
- Üljünk le mü, Mónár Anna,
Üljünk le mü árnyékába.

Nézzél egyet a fejembe,
Ismered-e a jeledet,
Megismered-e a jeled?
- Zsákuj Bálint, elismerem.

Ő ja fára feltekintett,
A szemibe könny eredett.
Eszibe jutott kicsi fia,
Kicsi fia s jámbor ura.

Feltekintett ő a fára,
Haton vannak felakasztva.
- A hetedik magam leszek.
Zsákuj Bálint megébredett.

- Mi cseppent le, jaj a fáról,
Mi cseppent a homlokomra?
Álmot láttál, Mónár Anna,
Álmot láttál, Mónár Anna?

Aj, menj fel a burkus fára,
Menj fel erre burkus fára.
- Nem tudok én, Zsákuj Bálint,
Meg kell engem tanítani.

Mikor féligre elére,
Mikor féligre elére,
Kötelet vet a nyakába,
Kötelet vet a nyakába.

Nem leve rest Mónár Anna,
Nem leve rest Mónár Anna:
Felrándította ja fára,
Zsákuj Bálint felakada.

Felőtözött ruhájába,
Rögtön felugrott lovára.
Felőtözött ruhájába,
Rögtön felugrott lovára.

Megrodula onnat vitéz,
Megfordula onnat vitéz.
Menyen, menyen, mendegélget,
Menyen, menyen, mendegélget.

- Jó estét, te mónár gazda,
Jó estét, te mónár gazda.
- Adjon Isten, vitéz uram,
Adjon Isten, vitéz uram.

- Kicsi szállást adna nékem,
Kicsi szállást adna nékem?
Az Istené, aj, a szállás,
Az Istené, aj a szállás.

Kicsi fiam a bőcsűben,
Kicsi fiam a bőcsűben
Ennyi számos esztendeje
Nem nyuguva, nem pihene.

- Elmenne-e ja kocsmába,
Elmenne-e ja kocsmába,
Hozzon nékem egy liter bort,
Hozzon nékem egy liter bort.

- Hogyne mennék, vitéz uram,
Hogyne mennék, vitéz uram.
El es mene ő ja boltba,
El es mene ő ja boltba.

Odamene Mónár Anna,
Odamene Mónár Anna,
Fiát bőcsűből kivette,
Megszoptatta, elrengette.

Hazemenyen mónár gazda,
Hazamenyen mónár gazda.
- Ejnye, kutya teremtette,
Ejnye, kutya teremtette,

Ennyi számos esztendeje
Kicsi fiam a bőcsűbe,
De hát így még nem hallgata,
De hát így még nem hallgata.

- Idegen szag van a háznál,
Idegen szag van a háznál.
Hallja maga, mónár gazda,
Hallja maga, mónár gazda.

Hazajőne felesége,
Hazajőne felesége,
Megszidná-e, megverné-e.
Megszidná-e, megverné-e?

- Meg sem szidnám, meg sem verném,
Meg sem szidnám, meg sem verném,
Az orrára fel sem vetném,
Az orrára fel sem vetném.

- Miről tudná megismerni?
- A jobb csecsin egy sümölcs van.
Ki es vette ő ja mejjit,
Ki es vette ő ja mejjit.

- Én vagyok-e, lelkem uram?
Én vagyok-e, lelkem uram?
- Te vagy, lelkem feleségem,
Te vagy lelkem, feleségem.

5–9. Az elcsalt anya

Régi stílusú balladáink értékes darabjának eddigi följegyzései 80 körül járnak (Vargyas 1976. II: 50). A múlt század végén már közölték egy alsó-háromszéki variánsát (Bába 1892: 47–48). Századunk elején Sepsikőröspatakon bukkantak rá (Veress 1905: 222–224). Albert Ernő Sepsiszentgyörgyről, Árkosról, Kálnokról, Sepsibodokról, Lemhényről, Esztelnekről és Kézdiszentlélekről közölte egy-egy változatát (Albert–Faragó 1973, 1–7. sz.).

            A felső-háromszéki szövegekben az anyát elcsábító vitézt Zajkó vagy Zsákuj Bálintnak nevezik. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet a menyecske ló utáni hosszú gyaloglására, mely elsősorban francia és lengyel szövegekben lelhető fel (Vargyas 1976. II: 59). A legtöbb Fekete-ügy vidéki balladaszövegben Molnár Anna az elcsábító vitézt ravaszsággal felakasztja. A 6. sz. balladaváltozatunk szövegébe a Rablóvőlegény mesetípus motívuma is beleépült a negyedik szakaszba. Zsákuj Bálint megmutatja azt a vágást a saját homlokán, amit egykor a menyecske vágott a homlokára a rablók tanyáján, mikor menekülni próbált a kezük közül.

            Ezelőtt 30–40 évvel, Farkas Andorné kézdimartonosi adatközlőm vallomása szerint, még gyakran fújták a leányok a fonóban. Falujában már csak három csonka töredékes változatot sikerült lejegyeznem. A cigányok virrasztóin is nagyon ritkán hangzik el az utóbbi években. A balladát erősen érintette a szövegromlás, mivel csak a passzív emlékezetben él. Dallam nélkül, prózai-mesei formában is él, de csak a rátermett előadók ajkán.

(Pozsony 1984: 254.)