Molnár Anna
Jordán Anna, 65 éves
Gyere, gyere, Mónár Anna,
Gyere, gyere, Mónár Anna,
Annyi a pénzem, mint a polyva,
Annyi a pénzem, mint a polyva.
Hat városom van énnékem,
Hetediket most építem,
Hat városom van énnékem,
Hetediket most építem.
- Zajkó Bálint, nem mehetek,
Kicsi fiam a bőcsűben,
Kicsi fiam a bőcsűben,
Jámbor uram az erdőben.
Zajkó Bálint addig monda,
Mónár Anna elindula.
Kihúzta az aranykardját,
Megnyergelte fakó lovát.
Kigombolta dolomántját,
Megnyergelte fakó lovát.
Mentek, mentek, mendegéltek,
Míg egy burkós fához értek.
- Üljünk le, te Mónár Anna,
Nézz egy cseppet a fejembe.
Ne nézz fel a burkós fára,
Met gaz esik a szemedbe!
Felnézett a burkós fára,
Haton vannak felakasztva.
Eszibe jutott kicsi fia,
Kicsi fia s jámbor ura.
Hull a könnye, mint az eső,
Zajkó Bálint megtekinté.
- Mónár Anna, szép menyecske,
Mét néztél fel burkós fára?
Menjél végig a lajtorján,
Vess kötelet a nyakadba!
- Nem szoktam én, Zajkó Bálint,
Végigmenni a lajtorján.
A lajtorján végigmenjek,
Kötélt a nyakamba vessek,
Tanítson meg, hogy kell tenni,
Hogy kell tenni s mint csinálni.
Zajkó Bálint végigmene,
Végigmene a lajtorján,
Kötelet nyakába vette,
Kötelet nyakába vette.
Mónár Anna rest nem leve,
A lajtorját ki es kapta,
A lajtorját ki es kapta,
Zajkó Bálint felakada.
Kigombolta dolomántját,
Megnyergelte fakó lovát.
- Állj meg, állj meg, kicsi fakó,
Sokat gyaloglék utánad.
Elindula hazafelé,
Megnyergelte fakó lovát.
Felüle ja fakó lóra,
Elindult a háza felé.
Ment ő, ment ő, mendegéle,
Míg a hazájába ére.
- Adj, jó estét, jámbor gazda.
- Adjon Isten, vitéz uram.
- Legyen szíves, mónár gazda,
Legyen szíves mónár gazda,
Adjon szállást éjszakára,
Adjon szállást éjszakára.
- Istené az, vitéz uram,
Csak sírás vagyon a háznál.
Esztendeje s hat hónapja
Feleségem hogy odavan,
Kicsi fiam nem nyugoszik,
Kicsi fiam nem nyugoszik.
- Nem baj, nem baj, jámbor gazda,
Szokva vagyok a sírással.
Mónár gazda ki es mene,
Mónár Anna rest nem leve.
Kigombolta dolomántját,
Megszoptatta kicsi fiát.
Jámbor gazda bé es mene:
- Vajon ennek mi az oka?
Esztendeje s hat hónapja
Feleségem hogy odavan,
Fiam ennyit nem nyugudott,
Fiam ennyit nem nygugudott.
- Semmi, semmi, jámbor gazda,
Idegen vagyon a háznál.
Legyen szíves, mónár gazda,
Hozzon italt az estére.
- Én szívesen, vitéz uram,
Én szívesen, vitáz uram.
El es mene mónár gazda,
Italt hozott éjszakára.
Jól mulattak, ittak-ettek,
De jó beszédbe jeredtek.
- Mét ment el a felesége,
Megverte-e, megszidta.-e?
- Meg sem vertem, meg sem szidtam,
Meg sem vertem, meg sem szidtam.
- Hazajőne, megverné-e,
Hazajőne, megverné-e?
- Meg sem szidnám, meg sem verném,
A szemire fel sem vetném.
- Hitét mondja, jámbor gazda,
Hitét mondja, jámbor gazda?
- Százszor mondom, nemcsak egyszer,
Százszor mondom, nemcsak egyszer.
Mónár Anna szép menyecske
Kigombolta dolomántját,
Kihúzta jaz aranykardját:
- Tartsa fel a három ujját!
Megesküve jámbor gazda,
Hitét mondta mónár gazda.
- Hazajőne, megüsmerné,
Milyen jegy volt feleségén?
- A bal csecsin egy sümölcs vót,
Megismerem, vitéz uram.
Kigombolta dolomántját,
Elévette a bal csecsit.
- Ez vót-e jaz, jámbor gazda,
Ez vót-e jaz, jámbor gazda?
- Ez vót bizon, vitéz uram,
Ez vót bizon, vitéz uram.
5–9. Az elcsalt anya
Régi stílusú balladáink értékes darabjának eddigi följegyzései 80 körül járnak (Vargyas 1976. II: 50). A múlt század végén már közölték egy alsó-háromszéki variánsát (Bába 1892: 47–48). Századunk elején Sepsikőröspatakon bukkantak rá (Veress 1905: 222–224). Albert Ernő Sepsiszentgyörgyről, Árkosról, Kálnokról, Sepsibodokról, Lemhényről, Esztelnekről és Kézdiszentlélekről közölte egy-egy változatát (Albert–Faragó 1973, 1–7. sz.).
A felső-háromszéki szövegekben az anyát elcsábító vitézt Zajkó vagy Zsákuj Bálintnak nevezik. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet a menyecske ló utáni hosszú gyaloglására, mely elsősorban francia és lengyel szövegekben lelhető fel (Vargyas 1976. II: 59). A legtöbb Fekete-ügy vidéki balladaszövegben Molnár Anna az elcsábító vitézt ravaszsággal felakasztja. A 6. sz. balladaváltozatunk szövegébe a Rablóvőlegény mesetípus motívuma is beleépült a negyedik szakaszba. Zsákuj Bálint megmutatja azt a vágást a saját homlokán, amit egykor a menyecske vágott a homlokára a rablók tanyáján, mikor menekülni próbált a kezük közül.
Ezelőtt 30–40 évvel, Farkas Andorné kézdimartonosi adatközlőm vallomása szerint, még gyakran fújták a leányok a fonóban. Falujában már csak három csonka töredékes változatot sikerült lejegyeznem. A cigányok virrasztóin is nagyon ritkán hangzik el az utóbbi években. A balladát erősen érintette a szövegromlás, mivel csak a passzív emlékezetben él. Dallam nélkül, prózai-mesei formában is él, de csak a rátermett előadók ajkán.
(Pozsony 1984: 254.)