Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Molnár Anna


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1979
Gyűjtés helye: Ikafalva
Közlő: Pozsony Ferenc
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 67-70/5. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Jordán Anna, 65 éves



Dallam



Szöveg

Gyere, gyere, Mónár Anna,
Gyere, gyere, Mónár Anna,
Annyi a pénzem, mint a polyva,
Annyi a pénzem, mint a polyva.

Hat városom van énnékem,
Hetediket most építem,
Hat városom van énnékem,
Hetediket most építem.

- Zajkó Bálint, nem mehetek,
Kicsi fiam a bőcsűben,
Kicsi fiam a bőcsűben,
Jámbor uram az erdőben.

Zajkó Bálint addig monda,
Mónár Anna elindula.
Kihúzta az aranykardját,
Megnyergelte fakó lovát.

Kigombolta dolomántját,
Megnyergelte fakó lovát.
Mentek, mentek, mendegéltek,
Míg egy burkós fához értek.

- Üljünk le, te Mónár Anna,
Nézz egy cseppet a fejembe.
Ne nézz fel a burkós fára,
Met gaz esik a szemedbe!

Felnézett a burkós fára,
Haton vannak felakasztva.
Eszibe jutott kicsi fia,
Kicsi fia s jámbor ura.

Hull a könnye, mint az eső,
Zajkó Bálint megtekinté.
- Mónár Anna, szép menyecske,
Mét néztél fel burkós fára?

Menjél végig a lajtorján,
Vess kötelet a nyakadba!
- Nem szoktam én, Zajkó Bálint,
Végigmenni a lajtorján.

A lajtorján végigmenjek,
Kötélt a nyakamba vessek,
Tanítson meg, hogy kell tenni,
Hogy kell tenni s mint csinálni.

Zajkó Bálint végigmene,
Végigmene a lajtorján,
Kötelet nyakába vette,
Kötelet nyakába vette.

Mónár Anna rest nem leve,
A lajtorját ki es kapta,
A lajtorját ki es kapta,
Zajkó Bálint felakada.

Kigombolta dolomántját,
Megnyergelte fakó lovát.
- Állj meg, állj meg, kicsi fakó,
Sokat gyaloglék utánad.

Elindula hazafelé,
Megnyergelte fakó lovát.
Felüle ja fakó lóra,
Elindult a háza felé.

Ment ő, ment ő, mendegéle,
Míg a hazájába ére.
- Adj, jó estét, jámbor gazda.
- Adjon Isten, vitéz uram.

- Legyen szíves, mónár gazda,
Legyen szíves mónár gazda,
Adjon szállást éjszakára,
Adjon szállást éjszakára.

- Istené az, vitéz uram,
Csak sírás vagyon a háznál.
Esztendeje s hat hónapja
Feleségem hogy odavan,

Kicsi fiam nem nyugoszik,
Kicsi fiam nem nyugoszik.
- Nem baj, nem baj, jámbor gazda,
Szokva vagyok a sírással.

Mónár gazda ki es mene,
Mónár Anna rest nem leve.
Kigombolta dolomántját,
Megszoptatta kicsi fiát.

Jámbor gazda bé es mene:
- Vajon ennek mi az oka?
Esztendeje s hat hónapja
Feleségem hogy odavan,

Fiam ennyit nem nyugudott,
Fiam ennyit nem nygugudott.
- Semmi, semmi, jámbor gazda,
Idegen vagyon a háznál.

Legyen szíves, mónár gazda,
Hozzon italt az estére.
- Én szívesen, vitéz uram,
Én szívesen, vitáz uram.

El es mene mónár gazda,
Italt hozott éjszakára.
Jól mulattak, ittak-ettek,
De jó beszédbe jeredtek.

- Mét ment el a felesége,
Megverte-e, megszidta.-e?
- Meg sem vertem, meg sem szidtam,
Meg sem vertem, meg sem szidtam.

- Hazajőne, megverné-e,
Hazajőne, megverné-e?
- Meg sem szidnám, meg sem verném,
A szemire fel sem vetném.

- Hitét mondja, jámbor gazda,
Hitét mondja, jámbor gazda?
- Százszor mondom, nemcsak egyszer,
Százszor mondom, nemcsak egyszer.

Mónár Anna szép menyecske
Kigombolta dolomántját,
Kihúzta jaz aranykardját:
- Tartsa fel a három ujját!

Megesküve jámbor gazda,
Hitét mondta mónár gazda.
- Hazajőne, megüsmerné,
Milyen jegy volt feleségén?

- A bal csecsin egy sümölcs vót,
Megismerem, vitéz uram.
Kigombolta dolomántját,
Elévette a bal csecsit.

- Ez vót-e jaz, jámbor gazda,
Ez vót-e jaz, jámbor gazda?
- Ez vót bizon, vitéz uram,
Ez vót bizon, vitéz uram.



Megjegyzés

5–9. Az elcsalt anya

 

Régi stílusú balladáink értékes darabjának eddigi följegyzései 80 körül járnak (Vargyas 1976. II: 50). A múlt század végén már közölték egy alsó-háromszéki variánsát (Bába 1892: 47–48). Századunk elején Sepsikőröspatakon bukkantak rá (Veress 1905: 222–224). Albert Ernő Sepsiszentgyörgyről, Árkosról, Kálnokról, Sepsibodokról, Lemhényről, Esztelnekről és Kézdiszentlélekről közölte egy-egy változatát (Albert–Faragó 1973, 1–7. sz.).

            A felső-háromszéki szövegekben az anyát elcsábító vitézt Zajkó vagy Zsákuj Bálintnak nevezik. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet a menyecske ló utáni hosszú gyaloglására, mely elsősorban francia és lengyel szövegekben lelhető fel (Vargyas 1976. II: 59). A legtöbb Fekete-ügy vidéki balladaszövegben Molnár Anna az elcsábító vitézt ravaszsággal felakasztja. A 6. sz. balladaváltozatunk szövegébe a Rablóvőlegény mesetípus motívuma is beleépült a negyedik szakaszba. Zsákuj Bálint megmutatja azt a vágást a saját homlokán, amit egykor a menyecske vágott a homlokára a rablók tanyáján, mikor menekülni próbált a kezük közül.

            Ezelőtt 30–40 évvel, Farkas Andorné kézdimartonosi adatközlőm vallomása szerint, még gyakran fújták a leányok a fonóban. Falujában már csak három csonka töredékes változatot sikerült lejegyeznem. A cigányok virrasztóin is nagyon ritkán hangzik el az utóbbi években. A balladát erősen érintette a szövegromlás, mivel csak a passzív emlékezetben él. Dallam nélkül, prózai-mesei formában is él, de csak a rátermett előadók ajkán.

 

(Pozsony 1984: 254.)