Molnár Anna

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd

– Gyere velem, Mónár Anna,
Gyere velem nagy havasba.
– Nem mehetek, Zajgó Márton,
Mer van nekem jámbor uram.

Mer van nekem jámbor uram,
Karon üllő kicsi fijam.

Addig mondta, csalogatta,
Amég elbolondította.

Elment vele Mónár Anna, addig
Mentek, amég beértek egy havasba.

– Ülj le, ülj le, Mónár Anna,
Nézz egy kicsit a fejembe.
Nézz egy kicsit a fejembe,
Hogy egy kicsit szenderegjek.

Fel ne nézz a burkos fára,
Harmat cseppen az orcádra.

Felnézett a burkos fára,
S hat leány van felakasztva.
Mónár Anna sírni kezdett,
Zajgó Mártonra csepegett.

  Hullt a könnye Mónár Annának, s az csepegett réja Zajgó Mártonra.

– Mér sírsz, mér sírsz, Mónár Anna,
Mondtam, fel ne nézz a fára.
Menj fel, menj fel, Mónár Anna,
Burkos fának ágaira.

– Nem vagyok én, aj, fahágó,
Apám se vót, anyám se vót,
Apám se vót, anyám se vót,
Egyik se vót, aj, fahágó.

Menj fel, menj fel, Zajgó Márton,
Én is fellépek utánnad.
Zajgó Márton fel is lépett,
Mónár Anna fegyvert foga.

Zajgó Mártont le is lőtte,
Ruhájába felőtöze.
S megindula hazafelé,
Estére már hazaére.

– Jó estét, te jámbor gazda,
Van-é jó bot a faluba?
Menj el, menj el s hozz egy litret,
Hogy igyuk meg itt mi ketten.

– Nem mehetek, jó katona,
Mer van nékem kicsi fijam.
Mer van nékem kisgyermekem,
S édesanyját elszöktették.

  Mióta az anyja elment, a gyermek nem is aludt, feszt sírt éhségibe. De Mónár Anna megint mondta:

– Menj el jámbor bátron, jámbor gazda,
Menj el bátron, jámbor gazda,
Mer van nekem két szép almám,
Odaadom, s eljátszodik.

El is ment a jámbor gazda.
Kicsi fiját megszoptatta,
Kicsi fia elaluva,
Mire jött megint a gazda.

– Jaj, istenem, mi jaz oka,
Elaludt a kicsi fijam.
– Addég játszadoztam vélle,
Míg álom jött a szemére.

  Akkor azt is megkérdezte Mónár Anna, hogy a felesége hogy szökött el. A gazda mondta, hogy egy katona szöktette el. Akkor azt kérdezte:

– Ha hazajönne a feleséged, megvernéd-e?

  Azt mondja a gazda:

– Meg se verném, meg se szidnám,
Még a szemire se hánynám.

  Akkor megmondta, hogy ő a felesége, s ettől fogva otthon maradt a kicsi fijával s a jámbor urával. Így még ma is élnek, ha meg nem haltak.

4-5. Az elcsalt anya (Molnár Anna)
    Az Európa-szerte jól ismert, híres Kékszakáll-mondának balladai feldolgozása 15 nemzet hagyományában maradt fenn. Vargyas összesen 74 magyar változatáról tudósít (Vargyas, II. 50.). Főleg Közép- és Nyugat-Európában népszerű. Az első kibédi változat 1913-ban jelent meg, dallammal együtt (Seprődi, 377.; Marosszéki, 38.; ESzD, 67. Újabb hat változata: Ráduly, 4-9. sz. Ebből a 7. sz. az Ötvös Sáráé.
    Olyan balladánk, amely 50-60 évvel ezelőtt „a fonóban divatos nóta vót”. Ötvös Sára is a cigány fonóban tanulta meg leánykorában. „Majla Katinak és Guja Zsuzsinak vót kedvenc énekjek, ők sokszor elkezdték, amég mük is megtanoltuk. Aztán kórusban is fújtuk, közösen. Aki pedig nem tudta, vagy nem értette jól, az bámulta az éneket, s feszt kérdezte, hogy mért így s mért úgy; annak akkor elmondtuk a történetjit is.” Régebb a faluban külön fonót tartottak a leányok és külön az asszonyok. A magyar ajkú cigányok általában külön gyűltek össze. „Fonóba leányokul egymáshoz jártunk, nálunk egyszer, aztán szerre másnál. Este tizenegy-tizenkét óráig is fontunk, kötöttünk, mikor mi vót sűrgősebb, én azt cináltam. Férfiak nemigen vótak velünk, vajegy legény ütötte bé magát.”
    Később férjhez menetele után, Ötvös Sára már ritkábban járt fonóba. „Jött a sok gyermek s a sok baj, s legtöbbször otthon fontam esténként.” ilyenkor a saját gyermekeinek énekelt: „Mondtam nekik a mesét s énekeltem, mikor rosszak vótak vagy sírtak. Hallgassatok, na - szoktam nekik mondani -, mert né, énekelek egyet. Sokszor beléaludtak a gyermekek, addig fújtam ezt-azt.” Ahogy az évek múltak, a Molnár Anna történetét egyre ritkábban adta elő. „Utoljára akkor énekeltem, mikor leadtam a könyvbe. Az ember vénül s felejt. Már sok szókot kezdtem elfelejteni.” Seprődi a balladához csatolt jegyzeteiben azt írja, hogy: „...a ballada ma is még élő, fejlődő-alakuló életet él a nép közt” (Marosszéki, 38.). Ma Kibéden alig találunk adatközlőt, aki ismerné, a fiatalabb nemzedék könyvből, rádióból hallott róla.
    Ötvös Sára két balladaváltozata hiánytalanul őrzi a típus minden lényeges tartalmi jegyét. Teljes értékű variánsok tahát, nyelvi-stílusbeli különbségeik révén pedig némi bepillantást nyerhetünk énekesünk variálókészségébe. A két változatot nyolc év választja el egymástól, ez alatt az idő alatt Ötvös Sára a balladát alig énekelte. Az újbóli előadás folyamán egyetlen olyan versszak sem maradt amelyen az énekes valamelyest ne módosított, ne változtatott volna. A legállandúsultabb formában a hetedik versszak őrződött meg. Szövegében mindössze szórendi csere történt: az Anyám se vót, apám se vót sor helyébe az Apám se vót, anyám se vót került. Több verssorban szavak cserélődtek ki (pl. El is mennek nagy havasba; Beérkeztek nagy havasba), máshol pedig az egész sor, sőt versszak új nyelvi köntöst kapott.
    A szöveg ilyetén átformálódását a következőképpen magyarázzuk: adatközlőnk a ballada ritka előadása miatt elfelejtette az eredeti szövegformulákat, s ezeket az elfelejtett szövegrészeket a másodszori éneklés során valamiképpen pótolni próbálta. Ezt a pótlást javarészt sikerrel oldotta meg, mivel jól emlékezett még a ballada cselekménymenetére, a dallam révén pedig vissza-visszacsengett az egykori szöveg ritmusa. Ennek ellenére a második változatban a prózává töredezés jelei mutatkoznak. Különösen a ballada befejező részénél bizonytalanodott el: itt arra is rákényszerült, hogy bizonyos verssorokat elhagyjon, s azoknak csak a tartalmát mondja el, prózában. Az utolsó mondatok pedig egyenesen meseszerűekké váltak. Más a helyzet azonban a ballada elején levő két prózabetéttel: ezek a mondatok egyszerűen csak magyarázó jellegűek, amolyan „szervetlenül” beékeltek, ugyanis jórészt ismétlik a verses részben is meglevő költői erejű megfogalmazásokat. Ezek a szervetlenül beépült mondatok akár el is maradhatnának, a cselekmény úgy sem szenvedne csorbát.
    A dallamról csupán annyit: Ötvös Sára változata a teljesebb, 4 soros dallamformát őrizte meg, de a faluban Seprődi gyűjtötte változat 3 soros dallamformáját is megtaláltuk (Ráduly, 4. sz.).

(Ráduly 1979: 119-120.)