Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Molnár Anna


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1967-12-03
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1979
Megjelenés helye: Ráduly 1979: 58-60/ 4. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd



Szöveg

1.    Gyere velem, Mónár Anna,
       Gyere velem, Mónár Anna,
       Mer van nékem hat szép várom,
       S hetediket most építem.

2.    – Nem mehetek, Zajgó Márton,
       Mer van nékem kisgyermekem,
       Mer van nékem kisgyermekem,
       Kedves kicsi jámbor uram.

3.    Rákényszerült Mónár Anna,
       El is mennek nagy havasba.
       Leülnek a burkus fára,
       Burkus fának árnyékába.

4.    – Nézz egy kicsit a fejembe,
       Hogy egy kicsit szenderegjek.
       Fel ne nézz a burkus fára,
       Harmat cseppen az orcádra.

5.    Felnézett a burkus fára,
       Hat leány van felakasztva.
       Mónár Anna sírni kezdett,
       Zajgó Márton felébredett.

6.    – Mér sírsz, mér sírsz, Mónár Anna?
       Mondtam, ne nézz del a fára.
       Menj fel, menj fel, Mónár Anna
       A burkusfa ágaira.

7.    – Nem vagyok én, aj, fahágó,
       Anyám se vót, apám se vót,
       Anyám se vót, apám se vót,
       Egyik se vót, aj, fahágó.

8.    Felindula Zajgó Márton,
       A fegyvere visszahullott.
       Mónár Anna fel is szedte,
       Zajgó Mártont le is lőtte.

9.    Felőtözött Mónár Anna
       Zajgó Márton ruhájába.
       – Jó estét, te jámbor gazda.
       – Isten hozta, jó katona.

10.    – Hallod, hallod, jámbor gazda,
        Van-é jó bor a faluba?
        – Nem mehetek, jó katona,
        Vagyon nékem kicsi fiam.

11.    – Menj el, menj el, jámbor gazda,
        Mer van nékem két szép almám,
        Mer van nékem két szép almám,
        S eljátszik a kicsi gyermek.

12.    El is ment a jámbor gazda,
        Kicsi fiát megszoptatta,
        Megszoptatta Mónár Anna,
        Elaludt a kicsi fia.

13.    Ment haza a jámbor gazda.
        – Jaj, istenem, mi az oka,
        Három napja nem aluva,
        Három napja nem aluva.

14.    – Hallod, hallod, jámbor gazda,
        Én vagyok az édesanyja,
        Én vagyok a feleséged,
        Kivel mondtad el a hitet.



Megjegyzés

4-5. Az elcsalt anya (Molnár Anna)
    Az Európa-szerte jól ismert, híres Kékszakáll-mondának balladai feldolgozása 15 nemzet hagyományában maradt fenn. Vargyas összesen 74 magyar változatáról tudósít (Vargyas, II. 50.). Főleg Közép- és Nyugat-Európában népszerű. Az első kibédi változat 1913-ban jelent meg, dallammal együtt (Seprődi, 377.; Marosszéki, 38.; ESzD, 67. Újabb hat változata: Ráduly, 4-9. sz. Ebből a 7. sz. az Ötvös Sáráé.
    Olyan balladánk, amely 50-60 évvel ezelőtt „a fonóban divatos nóta vót”. Ötvös Sára is a cigány fonóban tanulta meg leánykorában. „Majla Katinak és Guja Zsuzsinak vót kedvenc énekjek, ők sokszor elkezdték, amég mük is megtanoltuk. Aztán kórusban is fújtuk, közösen. Aki pedig nem tudta, vagy nem értette jól, az bámulta az éneket, s feszt kérdezte, hogy mért így s mért úgy; annak akkor elmondtuk a történetjit is.” Régebb a faluban külön fonót tartottak a leányok és külön az asszonyok. A magyar ajkú cigányok általában külön gyűltek össze. „Fonóba leányokul egymáshoz jártunk, nálunk egyszer, aztán szerre másnál. Este tizenegy-tizenkét óráig is fontunk, kötöttünk, mikor mi vót sűrgősebb, én azt cináltam. Férfiak nemigen vótak velünk, vajegy legény ütötte bé magát.”
    Később férjhez menetele után, Ötvös Sára már ritkábban járt fonóba. „Jött a sok gyermek s a sok baj, s legtöbbször otthon fontam esténként.” ilyenkor a saját gyermekeinek énekelt: „Mondtam nekik a mesét s énekeltem, mikor rosszak vótak vagy sírtak. Hallgassatok, na - szoktam nekik mondani -, mert né, énekelek egyet. Sokszor beléaludtak a gyermekek, addig fújtam ezt-azt.” Ahogy az évek múltak, a Molnár Anna történetét egyre ritkábban adta elő. „Utoljára akkor énekeltem, mikor leadtam a könyvbe. Az ember vénül s felejt. Már sok szókot kezdtem elfelejteni.” Seprődi a balladához csatolt jegyzeteiben azt írja, hogy: „...a ballada ma is még élő, fejlődő-alakuló életet él a nép közt” (Marosszéki, 38.). Ma Kibéden alig találunk adatközlőt, aki ismerné, a fiatalabb nemzedék könyvből, rádióból hallott róla.
    Ötvös Sára két balladaváltozata hiánytalanul őrzi a típus minden lényeges tartalmi jegyét. Teljes értékű variánsok tahát, nyelvi-stílusbeli különbségeik révén pedig némi bepillantást nyerhetünk énekesünk variálókészségébe. A két változatot nyolc év választja el egymástól, ez alatt az idő alatt Ötvös Sára a balladát alig énekelte. Az újbóli előadás folyamán egyetlen olyan versszak sem maradt amelyen az énekes valamelyest ne módosított, ne változtatott volna. A legállandúsultabb formában a hetedik versszak őrződött meg. Szövegében mindössze szórendi csere történt: az Anyám se vót, apám se vót sor helyébe az Apám se vót, anyám se vót került. Több verssorban szavak cserélődtek ki (pl. El is mennek nagy havasba; Beérkeztek nagy havasba), máshol pedig az egész sor, sőt versszak új nyelvi köntöst kapott.
    A szöveg ilyetén átformálódását a következőképpen magyarázzuk: adatközlőnk a ballada ritka előadása miatt elfelejtette az eredeti szövegformulákat, s ezeket az elfelejtett szövegrészeket a másodszori éneklés során valamiképpen pótolni próbálta. Ezt a pótlást javarészt sikerrel oldotta meg, mivel jól emlékezett még a ballada cselekménymenetére, a dallam révén pedig vissza-visszacsengett az egykori szöveg ritmusa. Ennek ellenére a második változatban a prózává töredezés jelei mutatkoznak. Különösen a ballada befejező részénél bizonytalanodott el: itt arra is rákényszerült, hogy bizonyos verssorokat elhagyjon, s azoknak csak a tartalmát mondja el, prózában. Az utolsó mondatok pedig egyenesen meseszerűekké váltak. Más a helyzet azonban a ballada elején levő két prózabetéttel: ezek a mondatok egyszerűen csak magyarázó jellegűek, amolyan „szervetlenül” beékeltek, ugyanis jórészt ismétlik a verses részben is meglevő költői erejű megfogalmazásokat. Ezek a szervetlenül beépült mondatok akár el is maradhatnának, a cselekmény úgy sem szenvedne csorbát.
    A dallamról csupán annyit: Ötvös Sára változata a teljesebb, 4 soros dallamformát őrizte meg, de a faluban Seprődi gyűjtötte változat 3 soros dallamformáját is megtaláltuk (Ráduly, 4. sz.).

(Ráduly 1979: 119-120.)