Molnár Anna

Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse

1.  Mónár asszony szép menyecske,
    S Ajgó Márton jó katona,
    S Ajgó Márton jó katona
    Oda mene Mónár Annához.

2.  Bémene a szép menyecskéhez,
    Mind úgy csalá, csalogatá:
    – Gyere velem, Mónár Anna,
    Gyere velem sétálóba.

3.  – Nem menek én, Ajgó Márton,
    Met az uram az erdőben,
    S az én uram az erdőben,
    S a gyermekem a rengőben.

4.  – Hagyjad te a gyermekedet,
    Hazajő hezza az apja.
    Gyere vélem, Mónár Anna,
    Gyere vélem az erdőre. –

5.  Addig csalá, csalogatá,
    S úgy eltalált a mezőre,
    S úgy eltalált a mezőre,
    S a mezőre s az erdőre.

6.  Mentek, mentek, mendegéltek,
    Odaértek burkusfához.
    – Ülj le ide, Mónár Anna,
    Ülj le ide, Mónár Anna.

7.  Ülj le ide, Mónár Anna,
    Nézz egy kicsit a fejembe,
    Nézz egy kicsit a fejembe,
    Fel ne tekints a burkósfára. –

8.  Leüle az Ajgó Márton,
    Leüle az Ajgó Márton.
    Nézni foga a fejibe,
    Elaluvék a katona.
9.  S elaluvék a katona,
    Feltekinte Mónár Anna,
    Feltekinte Mónár Anna,
    Feltekinte burkósfára.

10. Ni hol ott van egy kilenc fej,
    Kilenc fej vala felakasztva.
    Sírni kezde Mónár Anna,
    Talán lesz ő a tizedik.

11. Mónár Annának a könyve
    Felcseppene katonának,
    Felcseppene katonának,
    Katonának orcájára.

12. Megébrede a katona,
    – Mét sírsz, mét sírsz, Mónár Anna?
    Hágj csak fel a burkósfára!
    – Nem hágok én, jó katona,
    Nem szoktam én fára hágni.

13. Hágj fel elől, s én utánad,
    Hágj fel elől, s én utánad. –
    Felhága az Ajgó Márton,
    S utána a Mónár Anna.

14. Mikor hága a katona,
    Mónár Anna csak kikapá,
    Csak kikapá néki kardját,
    S így elcsapá gyenge nyakát.

15. Visszaesett a katona,
    Visszaesett a katona.
    De Mónár Anna levetkeztette,
    S elvette a dolomántját.

16. S elvette a dolomántját,
    Felőtöze Mónár Anna,
    Felőtöze Mónár Anna,
    Felpattant a paripára.
 
17. Felpattant a paripára,
    S úgy elmene hazájába,
    S odamene a kapuhoz;
    – Jámbor gazda, jámbor gazda!

18. – S a gyermekem a rengőben,
    Az sírogat, ott sír vala.
    Elment, elment Mónár Anna,
    Elcsalta egy jó katona.

19. – Ne búsulj, te jámbor gazda,
    Met én szoktam gyermeksírást.
    Ne búsulj, te jámbor gazda,
    Szokott vagyok gyermeksírással.–

20. Béfogadá jámbor gazda,
    Sírogat vala kicsi fia,
    Béfogadá jámbor gazda,
    Sírogat vala kicsi fia.

21. – Jámbor gazda, jámbor gazda,
    Tudsz-e jó bort a faluban?
    Tudsz-e jó bort a faluban,
    Hozz nekünk ide két kupa bort. –

22. Elmene a jámbor gazda,
    Elmene jő a faluba,
    Mónár Anna kigombolá,
    Kibongolá dolomántját.

23. Kibongolá dolomántját,
    Megszoptatá kicsi fiát.
    Elaludt a kicsi fia,
    S elaludt a kicsi fia.

24. Hazajöve jámbor gazda,
    Hazahozá két kupa bort.
    Mikor béérkezett házba,
    Azt mondja a katonának:

25. – Jaj, hogy tudta kicsi fiam,
    Hogy idegen van e házban,
    Mind elaludt e kicsi fiam,
    Tudja, hogy idegen van e házban.

26. Elévette két kupa bort,
    S megivák e két kupa bort.
    Mónár Anna megkérdezé,
    Megkérdezte jámbor gazdát:

27. – Jámbor gazda, jámbor gazda,
    Hazajőne Mónár Anna,
    Megszidnád-e, megvernéd-e,
    Arcájára felvetnéd-e?

28. – Meg sem szidnám, s meg sem verném,
    Orcájára fel sem vetném,
    Meg sem szidnám, meg sem verném,
    Orcájára fel sem vetném. –

29. Kibongolá dolomántot,
    S leveté azt őmagáról.
    Ő levette dolomántot,
    Levette azt őmagáról.

30. Akkor esszeölelkeztek,
    S akkor esszecsókolgatta.
    Meg nem verte, meg nem szidta,
    Orcájára fel sem hányta.

    Az elcsalt anya
    A Dunántúlon és a palócoknál szórványosan előforduló ballada. Legteljesebb változatai Erdélyben és Moldvában élnek (Vargyas 1976. II. 50. és 1979. 159.). Veress Sándor rögzítette fonográfhengerre (1989. 116-119.). Bartók BÉla is hanglemezre vette 1938-ban egy Pesten tartózkodó trunki adatközlőjétől (Domokos 1981. 30.). Pusztinán, Nicolae Bălcescuban gyűjtött variánsait közölte Faragó József (Faragó - Jagamas 1954. 68-79.). Szegő Júlia és Dobó Klára Külső-Rekecsinyben és Trunkon találta meg változatait (Szegő 1988. 24-28., 29. és 89. sz.). Kallós Zoltán bogdánfalvi, klézsei, gerléni, és hidegségi variánsokat tett közzé (1970. 95-115.). Szályka Rózsa szintén ismerte (Kallós 1973. 6 A-B. 26-29.). Seres András nem közölt Luca nénitől változatot (Seres - Szabó 1991. 144-146. sz.). Szövegünk dallama megegyezik a 14. számúéval, ugyanez a dallam megtalálható Seres - Szabó 1991. 121 a-b.

(Pozsony 1994: 251.)