Molnár Anna
Pusztinka Györgyné Kompotos Józsi Anna, 73 év, Pusztina. 20 éves korában került szülőfalujából, Lészpedről Pusztinára, s több dalát onnan hozta, így az e kötetben szereplő Molnár Anna-balladát is.
Mónár Anna szép menyecske,
Utcán sétál egy katona.
Mind azt írja levelébe:
Jere vélem, Mónár Anna.
Nem mehetek, te katona,
Kicsi fiam sír bőcsőbe,
Jámbor uram ződ erdőbe,
Jámbor uram ződ erdőbe.
El es rablá Mónár Annát,
El es rablá s a katona...
– – – – – – – – – –
Le es veti dolományát,
Le es veti dolományát...
Felőtözött Mónár Anna
Katonának gúnyájába.
Felőtözött katonáson,
Katonáson, káplároson.
Jó estét, te jámbor gazda.
Isten hozott, te katona.
Jó estét, te jámbor gazda.
Isten hozott, te katona.
Jámbor gazda, jámbor gazda,
Mi az oka, jámbor gazda,
Hogy úgy sír a kicsi fiad,
Hogy úgy sír a kicsi fiad?
Hogyne sírna, hogyne sírna,
Harmadnapja nincsen anyja.
Hogyne sírna, hogyne sírna,
Harmadnapja nincsen anyja.
Jámbor gazda, jámbor gazda,
Van-e közelibe korcsma?
Hozz te nekem egy kupa bort,
Hozz te nekem egy kupa bort.
El es mene jámbor gazda,
El es mene korcsomába.
El es mene jámbor gazda,
El es mene korcsomába.
Mónár Anna, szép menyecske
Kibongolá dolományát,
Kibongolá dolományát,
Megszoptatá kicsi fiát.
Hazamene jámbor gazda,
Hazamene korcsomából.
Mi az oka, te katona,
Hogy elaludt kicsi fiam?
Jámbor gazda, jámbor gazda,
Én vagyok a Mónár Anna.
Jámbor gazda, jámbor gazda,
Én vagyok a Mónár Anna.