Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Molnár Anna


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1969
Gyűjtés helye: Aranyosrákos
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 115–118/26. sz.

Szöveg

Anna, Anna, Molnár Anna,
Molnár Anna ül ablakba,
Köti, köti koszorúját,
Ringatgatja kicsi fiát.

Arra sétál egy katona.
„Gyere velem, Molnár Anna!”
„Nem mehetek, vitéz uram,
Mert nekem van hitvestársam.

Kicsi fiam a bölcsőbe,
Jámbor uram a szőlőbe,
Búza tészta tekenyőbe,
Ég a tűz a kemencébe.”

Addig hítta, csalogatta:
„Gyere velem, Molnár Anna,
Nekem vagyon hat kőházam,
Hetediket most csinálom.”

Molnár Anna mit gondola,
Katonával elindula.
Mennek, mennek, mendegélnek,
Míg egy nagy erdőbe értek.

Találtak egy burkos fára,
Leültek az árnyékába.
„Molnár Anna, édes kincsem,
Keress egy kicsit fejembe.

Keress egy kicsit fejembe,
Csak fel ne tekints az égre.”
Addig nézett a fejébe,
Míg elaludt az ölébe.

Molnár Anna mit gondola,
Feltekinte a nagy fára,
A nagy fának ágaira
Hat szép leány felakasztva.

Könny szeméből kicsordula.
„Mért sírsz, mért sírsz, Molnár Anna?”
„Eszembe jutott kis fiam,
Kicsi fiam, jámbor uram.

Kicsi fiam a bölcsőbe,
Jámbor uram a szőlőbe,
Búza tészta tekenyőbe,
Ég a tűz a kemencébe.”

„Készülj, készülj, Molnár Anna,
Indulj fel a burkos fára!”
„Nem szoktam én fára mászni,
Csak a földön szoktam járni.

Mutass utat, menj előre,
Megtanulom én is tőled.”
A katona elindula,
Éles kardja visszahulla.

„Add fel, add fel, Molnár Anna!”
„Mingyár, mingyár, jó katona.”
Úgy fel hajtá éles kardját,
Ketté csapá gyenge nyakát.

Felöltözött dolmányába,
Visszaindult hazájába.
Ott megállott kapujába,
Bekiáltott udvarára:

„Aluszol-e, jámbor gazda,
Adsz-é szállást éjszakára?”
„Nem adhatok, jó katona,
Elhagyott a feleségem,

Elhagyott a feleségem,
Síró gyermek tűzhelyemen.”
„Attól ugyan adhatsz szállást,
Hallottam én gyermeksírást.

Hallod-e te, jámbor gazda,
Van-é jó bor a faluba?”
„A jó bor az messze vagyon,
A gyermekem kire hagyom?”

Mig a gazda borért jára,
Mit csinála Molnár Anna,
Kigombolá a dolmányát,
Megszoptatta kicsi fiát.

Hogy az apja megérkezik,
Sírást nem hall, csudálkozik.
„Hallod-e te, jámbor gazda,
Egyet kérdek, felelj arra.

Feleséged ha még élne,
Élve hozzád haza jönne,
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Még éltibe felvetnéd-e?”
„Meg se szidnám, meg se verném,
Még éltibe fel sem vetném.”



Megjegyzés

Az Európa-szerte ismert Kékszakáll-monda, a szeretőit legyilkoló nőcsábító története a magyar balladaváltozatokban — a többi európai balladáktól eltérően — a csábító halálával, az áldozatul újonnan kiszemelt hősnő szerencsés megmenekülésével és férjéhez, gyermekéhez való visszatérése fordulatával végződik. A balladának már eddig is ismertük moldvai változatait, a változataink közé besorolt új aranyosszéki és a gyimesvölgyi előfordulások azonban bővítik a folklór-földrajzi előfordulást illető ismereteinket. A gyűjtő helyszíni tapasztalatai szerint e balladát a Szeret melléki csángó falvak mindenikében ismerik. Az egyik klézsei változatban — az összes többi változatoktól eltérően — a hazatérő Molnár Annának a férj nem kegyelmez meg. A változat utolsó sorait idézzük:

„Gyere velem bié e bécsbe,
Mennyé pénzt hoztam én velem.”
Jámbor gazda biément bécsbe,
Elvevé a fiényes kardját,
Elcsapá e genge nyakát.

A ballada első változatai már Petrás Ince 1841—42-ből való gyűjtéséből ismeretesek. Moldvában a gyűjtő meseváltozatban is találkozott vele. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 261. sz. alatt.

Domokos—Rajeczky I, 78—81, 84—6. — Gragger 192—4. — Ortutay, SzNb. 293—4. — Solymossy: MNépr.2 III, 85—6, 123—4. — Faragó—Jagamas 68—79. — Csanádi—Vargyas 441—2. — Vargyas, MB. 129—57. — Leader 107—25. — Ortutay—Kriza 736.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627-628.)