Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Molnár Anna


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1958
Gyűjtés helye: Récepatak
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 110–115/25. sz.

Szöveg

„Gyere velem, Molnár Anna.”
„Én nem menyek, te katona.

Jámbor uram az erdőbe,
Kicsi fiam a rengőbe.”

Addig, addig csalogatta,
Amég útnak indította.

Odaértek bukros fához,
Leültek az árnyékába.

„Hallod-e te, Molnár Anna,
Hágj fel erre bukros fára!”

„Én nem hágok, jó katona,
Met nem szoktam fára hágni.

Én nem szoktam fára hágni,
Mutasd meg, hogy kell felhágni.”

Felindula ja katona,
Visszaesett éles kardja.

Felragadá Molnár Anna,
Ütni, vágni kezdett hojza.

„Hadd meg, Anna, az életem,
Neked adom a sok pénzem.”

„Nem hagyom meg az életed,
Ugy es enyém a sok pénzed.”

Elindula Molnár Anna,
Elindula hazájába,

Addig mene kicsit sokot,
Míg a hazájába jutott.

„Jó estét, te jámbor gazda,
Szállást adsz-e eccakára?”

„Nem adhatok, jó katona,
Sír a fiam a rengőbe.

Sír a fiam a rengőbe,
Feleségem kerengőbe.”

„Feleséged visszajőne,
Megszidnád-e, megvernéd-e?

Megszidnád-e, megvernéd-e?
S az orrára felvetnéd-e?”

„Meg se szidnám, meg se verném,
S az orrára fel se vetném.”

Elébb lépett Molnár Anna:
„Én vagyok a, jámbor gazda.”

Kigombolta dolományát,
Megszoptatá kicsi fiát.



Megjegyzés

Az Európa-szerte ismert Kékszakáll-monda, a szeretőit legyilkoló nőcsábító története a magyar balladaváltozatokban — a többi európai balladáktól eltérően — a csábító halálával, az áldozatul újonnan kiszemelt hősnő szerencsés megmenekülésével és férjéhez, gyermekéhez való visszatérése fordulatával végződik. A balladának már eddig is ismertük moldvai változatait, a változataink közé besorolt új aranyosszéki és a gyimesvölgyi előfordulások azonban bővítik a folklór-földrajzi előfordulást illető ismereteinket. A gyűjtő helyszíni tapasztalatai szerint e balladát a Szeret melléki csángó falvak mindenikében ismerik. Az egyik klézsei változatban — az összes többi változatoktól eltérően — a hazatérő Molnár Annának a férj nem kegyelmez meg. A változat utolsó sorait idézzük:

„Gyere velem bié e bécsbe,
Mennyé pénzt hoztam én velem.”
Jámbor gazda biément bécsbe,
Elvevé a fiényes kardját,
Elcsapá e genge nyakát.

A ballada első változatai már Petrás Ince 1841—42-ből való gyűjtéséből ismeretesek. Moldvában a gyűjtő meseváltozatban is találkozott vele. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 261. sz. alatt.

Domokos—Rajeczky I, 78—81, 84—6. — Gragger 192—4. — Ortutay, SzNb. 293—4. — Solymossy: MNépr.2 III, 85—6, 123—4. — Faragó—Jagamas 68—79. — Csanádi—Vargyas 441—2. — Vargyas, MB. 129—57. — Leader 107—25. — Ortutay—Kriza 736.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627-628.)