Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Molnár Anna
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1955
Gyűjtés helye:
Klézse
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 100–104/21. sz.
Szöveg
„Gyere velem, Molnár Anna,
Gyere velem hosszú útra!”
„Nem menek én, Sajgó Márton,
Met kicsidem van e házba,
Kicsi fiam a bűcsűbe,
Jámbor uram ez erdőbe.”
„Semmi az te, Molnár Anna,
Mük es csak ullyanok vótunk,
Mük es csak ullyanok vótunk,
Ível-nappal sirogattunk.”
Aggyig csalá, míg elcsalá.
S mennek, mennek, menegetnek.
Mennek, mennek, menegetnek
S e nagy régi hosszú úton.
„Nyugodjunk meg, Sajgó Márton,
Met elfáradt genge lábom,
Met te mensz e paripádon,
De én menek e lábamon.”
„Ne nyugodjunk, Molnár Anna,
Érjünk elé burkos fához!”
Mennek, mennek, mendegelnek,
Odaértek burkos fához,
Odaértek burkos fához,
Leültek az árnyékjába.
„Hallod-e te, Molnár Anna,
Nézz egy kicsit e fejembe,
Nézz egy kicsit e fejembe,
Hogy aludjam ez eledbe!
Hallod-e te, Molnár Anna,
Fel ne nézz te erre fára,
Met ennek kalász ez ága,
Szemeidnek ártására.”
Nezni kezde e fejibe,
S elaluvék ez elibe;
S ő felneze burkos fára,
Hát hat szép lyány felakasztva.
„Én Istenem, én Istenem,
Tám én leszek e hetedik!”
Kicseppene egy csepp könnye
Sajgó Márton arcájára.
Sajgó Márton megébrede.
„Hallod-e te, Molnár Anna,
Tám felnezél erre fára?”
„Nem neztem én, Sajgó Márton,
Csak hazámba gondolkoztam,
Kicsi fiam messze hattam.”
„Semmi a te, Molnár Anna,
Mük is csak ullyanok vótunk,
Mük is csak ullyanok vótunk,
Ível-nappal sirogattunk.
Hallod-e te, Molnár Anna,
Hág csak fel erre e fára!”
„Nem szoktam én fára hágni,
Mutasd meg, hogy kell felhágni!”
Ő letevé fényes kardját,
Kibongolá dolomántját.
Molnár Anna felragadá,
Genge nyakát úgy elcsapá,
Felkészüle gúnyájába,
Felsirüle paripára.
Felsirüle paripára,
Haza iére vacsorára.
„Hallod-e te, jámbor gazda!
Adsz-e szállást éjszakára?”
„Adnék bizon, jó katona,
De kicsidem van e háznál,
De kicsidem van e háznál,
S ez idegent nem állhassa.”
„Semmi a te, jámbor gazda,
Mük es mind ullyanok vótunk,
Mük es mind ullyanok vótunk,
Ível-nappal sirogattunk.
Hallod-e te, jámbor gazda!
Hol tudsz jó bort e faluba?”
„Ide le je fogadóba
Tudok jó bort e faluba.”
„Hozz egy kicsit vacsarára,
Hozz egy kicsit vacsarára!”
Ő elmene, hogy bort vegyen,
Molnár Anna honn marada.
Kibongolá dolomántját,
S megszoptatá kicsid fiát.
Haza ér e jámbor gazda.
„Én Istenem, én Istenem,
Talám e kicsid es tudja,
Hogy idegen van e háznál?”
„Hallod-e te, jámbor gazda!
Hol e gyermeknek ez anyja?”
„Ennek nincsen honn ez anyja,
Elcsalta egy más katona.”
„Hallod-e te, jámbor gazda,
Hazajönne feleséged,
Hazajönne feleséged,
Megszidnád-e, megvernéd-e,
Megszidnád-e, megvernéd-e,
Arcájára felhánnád-e?”
„Meg sem szidnám, meg sem verném,
Arcájára fel sem hánnám.”
„Hallod-e te, jámbor gazda,
Ennek én vagyok ez anyja,
Ennek én vagyok ez anyja,
Kit elcsalt vót e katona;
Nézz csak ki ez estállóba,
Millyen paripa van abba:
Szénát eszik e jászollyból,
Vizet iszik e hajlóból,
Szénát eszik e jászollyból,
Vizet iszik e hajlóból.”
Megjegyzés
Az Európa-szerte ismert Kékszakáll-monda, a szeretőit legyilkoló nőcsábító története a magyar balladaváltozatokban — a többi európai balladáktól eltérően — a csábító halálával, az áldozatul újonnan kiszemelt hősnő szerencsés megmenekülésével és férjéhez, gyermekéhez való visszatérése fordulatával végződik. A balladának már eddig is ismertük moldvai változatait, a változataink közé besorolt új aranyosszéki és a gyimesvölgyi előfordulások azonban bővítik a folklór-földrajzi előfordulást illető ismereteinket. A gyűjtő helyszíni tapasztalatai szerint e balladát a Szeret melléki csángó falvak mindenikében ismerik. Az egyik klézsei változatban — az összes többi változatoktól eltérően — a hazatérő Molnár Annának a férj nem kegyelmez meg. A változat utolsó sorait idézzük:
„Gyere velem bié e bécsbe,
Mennyé pénzt hoztam én velem.”
Jámbor gazda biément bécsbe,
Elvevé a fiényes kardját,
Elcsapá e genge nyakát.
A ballada első változatai már Petrás Ince 1841—42-ből való gyűjtéséből ismeretesek. Moldvában a gyűjtő meseváltozatban is találkozott vele. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 261. sz. alatt.
Domokos—Rajeczky I, 78—81, 84—6. — Gragger 192—4. — Ortutay, SzNb. 293—4. — Solymossy: MNépr.2 III, 85—6, 123—4. — Faragó—Jagamas 68—79. — Csanádi—Vargyas 441—2. — Vargyas, MB. 129—57. — Leader 107—25. — Ortutay—Kriza 736.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627-628.)
Támogatók
Partnerek
