Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Molnár Anna


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 100–104/21. sz.

Szöveg

„Gyere velem, Molnár Anna,
Gyere velem hosszú útra!”
„Nem menek én, Sajgó Márton,
Met kicsidem van e házba,

Kicsi fiam a bűcsűbe,
Jámbor uram ez erdőbe.”
„Semmi az te, Molnár Anna,
Mük es csak ullyanok vótunk,

Mük es csak ullyanok vótunk,
Ível-nappal sirogattunk.”
Aggyig csalá, míg elcsalá.
S mennek, mennek, menegetnek.

Mennek, mennek, menegetnek
S e nagy régi hosszú úton.
„Nyugodjunk meg, Sajgó Márton,
Met elfáradt genge lábom,

Met te mensz e paripádon,
De én menek e lábamon.”
„Ne nyugodjunk, Molnár Anna,
Érjünk elé burkos fához!”

Mennek, mennek, mendegelnek,
Odaértek burkos fához,
Odaértek burkos fához,
Leültek az árnyékjába.

„Hallod-e te, Molnár Anna,
Nézz egy kicsit e fejembe,
Nézz egy kicsit e fejembe,
Hogy aludjam ez eledbe!

Hallod-e te, Molnár Anna,
Fel ne nézz te erre fára,
Met ennek kalász ez ága,
Szemeidnek ártására.”

Nezni kezde e fejibe,
S elaluvék ez elibe;
S ő felneze burkos fára,
Hát hat szép lyány felakasztva.

„Én Istenem, én Istenem,
Tám én leszek e hetedik!”
Kicseppene egy csepp könnye
Sajgó Márton arcájára.

Sajgó Márton megébrede.
„Hallod-e te, Molnár Anna,
Tám felnezél erre fára?”
„Nem neztem én, Sajgó Márton,

Csak hazámba gondolkoztam,
Kicsi fiam messze hattam.”
„Semmi a te, Molnár Anna,
Mük is csak ullyanok vótunk,

Mük is csak ullyanok vótunk,
Ível-nappal sirogattunk.
Hallod-e te, Molnár Anna,
Hág csak fel erre e fára!”

„Nem szoktam én fára hágni,
Mutasd meg, hogy kell felhágni!”
Ő letevé fényes kardját,
Kibongolá dolomántját.

Molnár Anna felragadá,
Genge nyakát úgy elcsapá,
Felkészüle gúnyájába,
Felsirüle paripára.

Felsirüle paripára,
Haza iére vacsorára.
„Hallod-e te, jámbor gazda!
Adsz-e szállást éjszakára?”

„Adnék bizon, jó katona,
De kicsidem van e háznál,
De kicsidem van e háznál,
S ez idegent nem állhassa.”

„Semmi a te, jámbor gazda,
Mük es mind ullyanok vótunk,
Mük es mind ullyanok vótunk,
Ível-nappal sirogattunk.

Hallod-e te, jámbor gazda!
Hol tudsz jó bort e faluba?”
„Ide le je fogadóba
Tudok jó bort e faluba.”

„Hozz egy kicsit vacsarára,
Hozz egy kicsit vacsarára!”
Ő elmene, hogy bort vegyen,
Molnár Anna honn marada.

Kibongolá dolomántját,
S megszoptatá kicsid fiát.
Haza ér e jámbor gazda.
„Én Istenem, én Istenem,

Talám e kicsid es tudja,
Hogy idegen van e háznál?”
„Hallod-e te, jámbor gazda!
Hol e gyermeknek ez anyja?”

„Ennek nincsen honn ez anyja,
Elcsalta egy más katona.”
„Hallod-e te, jámbor gazda,
Hazajönne feleséged,

Hazajönne feleséged,
Megszidnád-e, megvernéd-e,
Megszidnád-e, megvernéd-e,
Arcájára felhánnád-e?”

„Meg sem szidnám, meg sem verném,
Arcájára fel sem hánnám.”
„Hallod-e te, jámbor gazda,
Ennek én vagyok ez anyja,

Ennek én vagyok ez anyja,
Kit elcsalt vót e katona;
Nézz csak ki ez estállóba,
Millyen paripa van abba:

Szénát eszik e jászollyból,
Vizet iszik e hajlóból,
Szénát eszik e jászollyból,
Vizet iszik e hajlóból.”



Megjegyzés

Az Európa-szerte ismert Kékszakáll-monda, a szeretőit legyilkoló nőcsábító története a magyar balladaváltozatokban — a többi európai balladáktól eltérően — a csábító halálával, az áldozatul újonnan kiszemelt hősnő szerencsés megmenekülésével és férjéhez, gyermekéhez való visszatérése fordulatával végződik. A balladának már eddig is ismertük moldvai változatait, a változataink közé besorolt új aranyosszéki és a gyimesvölgyi előfordulások azonban bővítik a folklór-földrajzi előfordulást illető ismereteinket. A gyűjtő helyszíni tapasztalatai szerint e balladát a Szeret melléki csángó falvak mindenikében ismerik. Az egyik klézsei változatban — az összes többi változatoktól eltérően — a hazatérő Molnár Annának a férj nem kegyelmez meg. A változat utolsó sorait idézzük:

„Gyere velem bié e bécsbe,
Mennyé pénzt hoztam én velem.”
Jámbor gazda biément bécsbe,
Elvevé a fiényes kardját,
Elcsapá e genge nyakát.

A ballada első változatai már Petrás Ince 1841—42-ből való gyűjtéséből ismeretesek. Moldvában a gyűjtő meseváltozatban is találkozott vele. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 261. sz. alatt.

Domokos—Rajeczky I, 78—81, 84—6. — Gragger 192—4. — Ortutay, SzNb. 293—4. — Solymossy: MNépr.2 III, 85—6, 123—4. — Faragó—Jagamas 68—79. — Csanádi—Vargyas 441—2. — Vargyas, MB. 129—57. — Leader 107—25. — Ortutay—Kriza 736.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627-628.)