Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » Az elcsábított anya

Molnár Anna


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1865
Gyűjtés helye: ismeretlen
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 134-136/22. sz.

Szöveg

Jer menjünk el, Molnár Anna,
Hosszu utra, rengetegre,
Tejjel mézzel folyó helyre.
Nem menyek én, Sajgó Márton,
Vagyon nekem jámbor uram,
Jámbor uram s kicsi fijam.
Meg nem állá Molnár Anna,
Elindula hosszu útra,
Hosszu útra, rengetegre,
S tejjel-mézzel folyó helyre.
Találnak egy czitromfára,
Leülnek az árnyékába.
Hallod-e te, édes kéncsem,
Nézz bár egyet a fejembe.
Édes kéncsem, Molnár Anna,
Fel ne nézz a czitromfára.
Meg nem állá Molnár Anna,
Felnéze a czitromfára,
Hát ott vagyon hat szép leány
Felakasztva egymásután.
Sirni kezde Molnár Anna,
A hetedik ő leszen ma.
Egy csöpp könnye kicsordula
Sajgó Márton arczájára.
Megébrede Sajgó Márton:
Mé’ sirsz, mé’ sirsz, Molnár Anna?
Nem sirok én, Sajgó Márton,
Mett hull a fának harmatja.
Nem hull most a fa harmatja,
Mett most éppen álló dél van.
Hallod-e te, Molnár Anna!
Indulj fel a czitromfára,
Czitromfának ága közi.
Molnár Anna fel-feleli:
Nem szoktam én fára hágni,
Menjen elől Sajgó Márton,
Én is menyek majd utánna.
Letámasztá fényes kardját,
S megindula Sajgó Márton:
Ő is felkapá a kardját,
S egyszerre levágá nyakát,
Felőtözék gunyájába,
Felüle a paripára,
S ugy indula hazájába
Jámbor ura udvarába:
Jó napot, te jámbor gazda!
Isten hozta vitéz uram!
Hallod-e te jámbor gazda,
Occza szállást écczakára.
Nem adhatok, vitéz uram,
Elhagyott a hütös társam,
Kicsi fijam sir mindétig,
S vitéz uram nem alhatik.
Semmi, semmi! te jó gazda,
Occza szállást écczakára.
Ada is a jámbor gazda,
S boré’t küldte a faluba:
Ő is felvevé a fiját.
Megszoptatá siró fiját,
Haza mene jámbor gazda,
S kérdé tőle: vitéz uram,
Vajjon annak mi az oka
Hogy most nem sir kicsi fija?
Talám tudja, vitéz uram,
Hogy a háznál idegen van.
Hallod-e, te jámbor gazda,
Egyed[!] kérdek, felelj rea:
Feleséged ha még élne,
S egyszerre csak haza jőne:
Megszidnád-e, megvernéd-e,
Életibe’ felvetnéd-e?
Meg se szidnám, meg se verném,
Életibe’ fel se vetném.
Leüle a nyoszolyára,
Felvette a kicsi fiját,
Kigombolá dolományját,
S megmutatá önnön magát.



Megjegyzés

KRIZA J. 1865 (Koszorú) Lapalji jegyzetben a szerkesztő, Arany János a Vadrózsapörre utalva megjegyzi: „Közöljük még e variánst, annak bizonyságául, hogy a mely költemény ennyi változatban hordja magán a népiség bélyegét, az nem lehet – mikép egy buzgó román vitatta – merő irodalmi plágium. Szerk.” ¬– Ua. in MNGY I. 1872: 146–148/5. sz. Kriza János gyűjtése, Székelyföld. – Ua. in SZNGY I. 1956: 24–26/7. 

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 628.)

22. Molnár Anna. Az elcsábított anya. Kriza J. 1865 (Koszorú) Lapalji jegyzetben a szerkesztő, Arany János a Vadrózsapörre utalva megjegyzi: „Közöljük még e variánst, annak bizonyságául, hogy a mely költemény ennyi változatban hordja magán a népiség bélyegét, az nem lehet – mikép egy buzgó román vitatta – merő irodalmi plágium. Szerk.” ­– Ua. in MNGY I. 1872: 146–148/5. sz. Kriza János gyűjtése, Székelyföld. – Ua. in SZNGY I. 1956: 24–26/7.