Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Molnár Anna


Gyűjtő: Gálffy Sándor
Gyűjtés ideje: 1864
Gyűjtés helye: Udvarhelyszék
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 132-134/21. sz.

Szöveg

Jere velem, Molnár Anna!
Rengetegre, hosszu útra.
Nem mehetek, Ajgó Márton!
Vagyon nekem hütös társam,
Hütös társam, jámbor uram,
Karon ülő kicsi fiam.
Addig hítta, addig csalta,
Lóra kapta s elrabolta. ||
Elindúlnak, mennek, mennek,
Hosszu útnak, rengetegnek,
Találtak egy burkos fára,
Leültek az árnyékába.
Molnár Anna, édes kincsem!
Nézz egy kicsit a fejembe;
Addig nézett a fejibe,
Míg elaludt az ölibe;
Föltekintett feje fölí,
Burkos fának ága közí,
Hát ott vagyon hat szép leány
Fölakasztva egymásután;
Aj! gondolá ő magába’,
A hetedik én leszek ma,
Köny szemíbül kicsordula
Ajgó Márton orczájára.
Mért sírsz, mért sírsz Molnár Anna!
Nem sírok én Ajgó Márton!
Harmat vagyon a faágon,
A hullott le az orczádra.
Hogy hullana harmat mostan,
Mikor épen álló dél van . . .
Készülj, készülj Molnár Anna,
Indulj föl a burkos fára!
Nem menyek én Ajgó Márton,
Nem szoktam én mászni fákon,
Mutass példát, menj előre,
Megtanólom majdég tőlled.

Ajgó Márton fölindula,
Éles kardja visszahulla.
Add föl, add föl Molnár Anna!
Mingyárt, mingyárt jó katona.
Ugy fölhajtá éles kardját,
Ketté csapá gyenge nyakát.
Úgy kell néked Ajgó Márton.
Mér’ csaltál ki a házamtól!

Fölöltözék gunyájába,
Talpig vörös angliába,
Fölfordula jó lovára,
Elvágtatott hazájába.
Ott megállott kapujába,
Békiáltott udvarába:
Aluszol-e jámbor gazda?
Nem aluszom, jó katona!
Adsz-e szállást éjszakára?
Nem adhatok jó katona:
Elhagyott a feleségem,
Siró gyermek tűzhelyemen.
Attól ugyan adhatsz szállást,
Hallottam én gyermeksirást.
No ha ugy van, jere bé hát,
Eltöltünk itt egy éjszakát.

Hallod-e te jámbor gazda!
Van-e jó bor a faluba?
Ha van jó bor a faluba,
Hozz egy kupát vacsorára.
Aj! A jó bor messze vagyon,
S a gyermekem kire hagyom?
Míg az apja oda járna,
Én viselek gondot rája.
S hogy elmenjen, alig várja;
S míg a gazda borért jára,
Kigombolá a dolmányját,
Megszoptatá siró fiát,
Megszoptatta, megcsókolta,
S a tűzhelyen elaltatta.

Hogy az apja megérkezik,
Sirást nem hall, csudálkozik,
A gyermek tám azér’ hallgat,
Hogy a háznál idegen van.
[a strófa folytatódik]
Leültek a vacsorához,
S szól a vendég a gazdához:
Hallod-e te jámbor gazda,
Egyet kérdek, felelj rea:
Feleséged ha még élne,
S élve hozzád hazajőne,
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Még éltibe” fölvetnéd-e?
Meg se szidnám, meg se verném,
Még éltibe föl se vetném.

Én vagyok a feleséged,
Kivel elmondtad a hitet.
Ők egymásra ismerének,
Össze is ölelkezének,
Vigon is vacsorálának,
S holtig együtt maradának.



Megjegyzés

GÁLFI Sándor 1864. (Koszorú) Lapalji megjegyzés a Koszorúban: „Kriza J. Vadrózsáinak sajtó alá adandó II-ik kötetéből” – Ua. MNGY I. 1872: 138–141/2. sz. Udvarhelyszék, Gálfi Sándor gyűjtése. – Ua. in SZNGY I. 1956: 27–30/8. sz. Udvarhelyszék, Gálfi Sándor gyűjtése.
    A balladát Kriza János a következő sorok kíséretében küldte el Gyulai Pálnak 1863 decemberében: „Az eddig megjelent balladáknak variánsait kutatni egyik feladatommá tűztem ki – sikerült is már többnek nyomába jőnöm, s azok közt éppen a Barátom Uram által fölfedezett s irodalmilag méltányolt Molnár Annának egy több mint két akkora terjű változatát fedezé föl Gálfi Sándor  barátom s közlé a napokban velem. Én küldöm ezennel Önnek azzal a biztos reménynyel, hogy örülni fog kétség || kivül a közösen kedvelt Molnár Anna ily nagyra növekedtének. Az én igénytelen nézetem és izlésem szerint elég szép ő most ilyetén nagy leány korában s megérdemli hogy a nagy közönségnek is bémutassuk. Sziveskedjék azért Barátom Uram közölni őt a »Koszoru« nagyon tisztelt szerkesztőjével, s ha jónak találják, közöljék is ugy a mint leirtam a jövő évbeli »Koszoruban«. Az Ön által ismertetett Annának némely szépség-darabjai e variánsban ugyhiszem előnyösen lesznek feltárva – s ily alakban előadva tán nem ok nélkül gyanitom, hogy legalább az elbeszélőre figyelő nép teljesb élvezetet talál – habár nem mondhatni, hogy az Önének alakja ódonabb szinezetű, s oly formán áll a Gálfi által közlötthöz, mint az egyik Kádár Kata a másikhoz.” (Kriza János levele Gyulai Pálhoz. Kolozsvár, 1863. december 19.  MNGY XII. 1911: 409–410)

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 627-628.)