Mint piroslik künn a síkon

Szívet gyönyörködtető világi énekek című kéziratos énekeskönyvből

Mint[!] piroslik künn, a síkon, táborba,
Magyar honvéd piros vére a porba.
Sok halált szórt ő már az ellenség sorában,
Hej, de végre őt, magát is tal[á]lta.
Ágyú helyett koporsót visz a szekér,
Benne fekszik egy magyar honvédtüzér.
Rajta díszlik csákója és fegyvere,
Szemfedelül honvédköpenyegje. ||
Pajtásai kivont karddal kísérik,
Komoly arccal, csakhogy meg nem könnyezik.
Nincs harangszó – egy pár ágyúdörögés –
Ennyiből áll egy honvédi temetis[!].

162. Mint piroslik künn a síkon (Torockó )
Lelőhely: AKKvár–MsU 1212: számozatlan lapok. Ismeretlen kéz írása.
 A Szívet gyönyörködtető világi énekek című kéziratos énekeskönyv összeállítója hallás után írhatta le az éneket, erre vall hogy a mi piroslik helyett mint piroslik, távolba helyett táborba, temetés helyett a szó í-ző alakja szerepel nála. A szöveget szabályos verssorokba tördelve és mai helyesírási normák szerint közöljük a főszövegben, alább pedig az eredeti lejegyzés betűhű másolatát.

Mint piroslik
Kün a sikon táborba
Magyar honvéd piros vére a porba
Sok halált szortt őmár
Az ellenség sorában
Hej de végre ött magátt is tallta[!]
Agyu helyett koporsot visz a szekér
Benne fekszik egy magyar
Honvéd tüzér
Rajta diszlik Csákoja és fegyvere
Szem fedelül Honvéd köpenyegje ||
Pajtásai kivont kardall kisérik
Komoly artzall Csak hogy
Meg nem könyezik
Nints harangszo egy pár ágyu dörögés
Ennyi bőll áll egy honvédi temetis

 Kanyaró az éneket nem vette fel az 1896-os gyűjteménybe, jóllehet a kéziratos énekeskönyvből más adatot felhasznált. (Lásd e fejezet 156–157. számú énekét)
 A kétségtelenül műköltői eredetű vers a szabadságharc leverését követő évtizedekben rendkívül népszerű lehetett az erdélyi magyarság körében. Kéziratos énekeskönyvek tanúskodnak arról, hogy az abszolutizmus éveiben a szabadságharc tiltott költészeti emlékeivel együtt ez a vers is az írásbeliség sáncai mögé szorult. A honvédtemetést megörökítő rövid vers egységesen, szinte variálódás nélkül terjedt el Erdély-szerte a kéziratos énekeskönyvek lapjain és a szóbeliségben. A korai folklórgyűjteményekben azonban ritkán találkozunk vele: talán a politikai okok mellett műköltői eredete is közrejátszott abban, hogy a 19. századi népköltészeti gyűjteményekben nem kapott helyet.

162.1. A történeti ének változata Tordatúrról: MUEKvGyLtár 40. csomag. (Kéziratos énekes füzet, 13. sz. ). Az éneket betűhű másolatban közöljük:

1. Mi piroslik ott a’ sikon távolban
Magyar tűzér piros vére a’ hóban.
Sok halált szort az ellenség sorába,
Ám de végre ön magát is találja.

2. Agyu helyet koporsot visz a’ szekér,
Benne fekszik egy magyar honvéd tüzér.
Rajta diszlik csákoja és fegyvere,
Szemfedélül honvédi köpenyege.

3. Pajtássai kivont kardal kisérik,
Komoly arcal csak hogy meg nem könyezík.
Nints harangszo – egy pár ágyudürenés –
Enyiből ál egy honvédi temetés.

162.2. A történeti ének változata Vargyas környékéről: AKKvár–MsU 1568/A–5: 31. lap, 50. sz. – Daniel Ferenc kézírása.

Mi piroslik ott a síkon, távolban?
Magyar honvéd piros vére a hóban.
Sok halált szórt az ellenség sirjába[!]
Ámde végre őt magát is találta.
Ágyú helyett koporsót visz a szekér,
Benne fekszik egy magyar honvédtüzér.
Rajta díszlik csákója és fegyvere,
Szemfedelül honvédi köpenyege.
Pajtási kivont karddal kísérik,
Komor arccal, csakhogy meg nem könnyezik.
Nincs harangszó, egy pár ágyú dörren és
Ennyiből áll egy honvédi temetés.

Vargyas környéke, é. n. [1900/1901-es tanév], Gyűjtő: Daniel Ferenc IV. g. o. t.

162.3. A történeti ének változata 1901-ből: AKKvár–MsU 1568/A–8. Barabási József kézírása.

Mi piroslik ott a sikon távolba,
Magyar honvéd piros vére a honba[!]
Sok veszélyszó[!] az ellenség sorába
Ám de végre ötet is eltalálta.
Ágyú helyett koporsót visz a szekér
Benne fekszik egy magyar honvéd tűzér
Rajta diszlik csákója és fegyvere
Rajta diszlik honvédi köpenye
Bajtársai kivont karddal kisérik
Komoly arczczal csakhogy meg nem könyezik.
Nincs harangszó csak egy pár ágyú dörrenés
Ennyiből áll egy honvédi temetés.

(H. n., [1901.] január 15. Gyűjtő: Barabási József V. g. o. t.)

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 715-716.)