Mikor mentem Vásárhelyre
Fodor Lámer, 54 éves
Mikor mentem Vásárhelyre,
Vásárhelyi törvényszékre,
Ott látok sok urat ülni,
Azok fognak elítélni.
Elítélnek három évre,
Három kerek esztendőre.
Írok haza jó anyámnak,
Küldjön ruhát rab fiának.
Megjött már a civil ruha,
Sirathatsz már, édesanya,
Sirathatsz már jajszóval is,
Egy fiad van, rab lett az is.
Erdő, erdő, de magos vagy,
Szülőföldem, de messzi vagy.
Azt az erdőt levághatnám,
Szülőföldem megláthatnám.
Anyám, anyám, édesanyám,
Jöjjön, nézze meg a cellám.
Tiszta kő az én nyoszolyám,
Itt halok meg, édesanyám.
Hogyha meg találok halni,
Ki fog engem megsiratni?
Megsirat az édesanyám,
Aki gondot viselt reám.
52–54. Látom az urakat írni. I–III.
Könnyen változó szerkezetű balladás rabének, ez a variálódás sok szép formai megoldást eredményez Kibéden is. Főleg a magyar ajkú cigányok körében örvend nagy népszerűségnek. Munka közben, a mezőn gyakran szokták énekelni. Néha a virrasztóban is „műsoron szerepel”. A fiatalabb nemzedék már alig ismeri. Egyetlen 20 éven aluli adatközlőt sem találtam, aki a teljes, ép változatot tudta volna: csak töredékeit ismerik. Dallamuk jobbára műdal (52. sz.).
(Ráduly 1975: 180.)