Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » A zsivány felesége

Mikor feresztgettél


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 140–142/37. sz.

Szöveg

„Tudod, anyám, tudod,
Mikor feresztgettél,
Mikor feresztgettél
Genge meleg vízbe,

Mikor takargattál
Genge gyócs ruhába,
Takartál lenne bé
Tüzes párázsába,

Mikor elrengettél
Kicsi bűcsűcskébe,
Rengettél lenne bé
Fődnek fenekibe,

Csak ne adtál lenne
Ki hideg havasra,
Nagy hegyi tolvajnak,
Nagy híres gazdagnak,

Ki most es oda van,
Keresztút állani,
Vaskaput rontani,
Piros vért ontani,

Piros vért ontani,
Ermén papat ölni.”
Csak ajtón szóla meg
E nagy híres tolvaj:

„Sírtál, asszony, sírtál,
Valamennyet sírtál.”
„Nem sírtam, nem sírtam,
Cserefát égettem,

Cserefát égettem,
Gyermeket rengettem,
Cserefának füstye
Hozta ki könyvemet,

Fenyőfának szaga
Hirvasztá színnyemet.”
„Készülj, asszony, készülj
E fejvevő helyre,

E fejvevő helyre,
Hogy vegyem fejedet.”
„Ne vedd el fejemet,
Ne vedd el fejemet!

Bizon kész vagyok én,
Ha fejemet veszed,
De úgy es megbocsáss,
Te nagy hegyi tolvaj:

Én es szóljak hármat
Legnagyobb szolgámnak:
Szolgám, édes szolgám,
Háj el téses vélem!

Háj el téses vélem,
Hol fejemet veszi
E nagy hegyi tolvaj.
Vedd fel e fejemet,

Takard papirosba,
S azon felül gyócsba,
Küld el Móduvába,
Apám kapujára,

Tedd ez ablakjára,
S nyujtsd ez asztalára,
Vegyen példát róla
Minden apa s anya,

Hogy adja gyermekit
Ki hideg havasra,
Nagy hegyi tolvajnak,
Nagy híres gazdagnak.

Met én nem szoktam vót
Ez apám házánál
Vízre jálámenni,
Véres ruhát mosni,

Könyűvel vegyítni,
Jajszóval sújkolni,
Met én úgy szoktam vót:
Este lefeküdtem,

Este lefeküdtem,
Jó regvel felkeltem,
S e dologra mentem,
Sziépen iénekeltem.”



Megjegyzés

A zsiványhoz kényszerített és a kényszerű cinkosságban szenvedő, sőt halálba hurcolt asszony tragikus története Erdélyben, a moldvai csángók között és a szomszéd népek között egyike a legközkeletűbb balladai tárgyaknak. A ballada moldvai és erdélyi elterjedtségéről az újabban lejegyzett nyolc változat is tanúskodik. Legrégebbről ismert, moldvai csángó változata (1841—1842) Petrás Ince lejegyzésében maradt ránk. A gyűjtőtől meglátogatott moldvai csángó falvakban ma is általánosan ismert e ballada; az itt közölt változatokon kívül a gyűjtő lejegyzésében még több változat van. — Meseváltozatát lásd kötetünkben a 262. sz. alatt.

Domokos—Rajeczky I, 61—3, II, 194. — Kriza, Vadr. 137—8. — Gragger 197. — Ortutay, SzNb. 294—5. — Domokos, MM.3 260—2. — Solymossy: MNépr.2 III, 100, 125. — Faragó—Jagamas 124—30. — Csanádi—Vargyas 470—3. — Leader 272—81. — Ortutay—Kriza 739.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628-629.)