Miklós urfi
Miklós urfi gondolkodik,
Guzsajasba szándékozik,
Elé húzá festött szánnyát,
Béhámozá vidám lovát.
Elindula hoszszu útra,
Hoszszu útra guzsajasba;
Vidám lova mėgröttöne,
Bagoj várra főszöktete.
Festött szánnya mėgakada,
Vidám lova mėgnyuvada;
Miklós úrfi visszatére,
Mindönt tisztán mėgbeszélle.
Attya ura hogy mėgtudá,
A fiának csak aszt mondá:
Kinek nincsen szánnya lova,
Gyalog mönnyön guzsajasba.
Eszt a kicsi történetöt,
Miklós urfin hogy mėgesött,
A lėányok mėgtanulák,
A fonóba fudogálák.
De az attya hogy mėgtudá,
Törvényszékre czitáltatá,
Faluszékén elláttàtá,
Forint birságon màràsztá.
Kriza János 1875p (Magyar Nyelvőr) – A kéziratos szövegekkel ellentétben a Magyar Nyelvőrben néprománcként közzétett udvarhelyszéki változatból hiányzik a Konyha patakra utaló első strófa, s Miklós úrfit nem „császár-atyja” inti meg, hanem csak „atyja ura”. A publikált változat annyiban is különbözik a kéziratosoktól, hogy nincs versszakokra tagolva, és jelöli a nyelvjárás hangtani sajátosságait.
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 642.)