Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Miklós urfi


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1875
Gyűjtés helye: Udvarhelyszék
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 192-193/61. sz.

Szöveg

Miklós urfi gondolkodik,
Guzsajasba szándékozik,
Elé húzá festött szánnyát,
Béhámozá vidám lovát.
Elindula hoszszu útra,
Hoszszu útra guzsajasba;
Vidám lova mėgröttöne,
Bagoj várra főszöktete.
Festött szánnya mėgakada,
Vidám lova mėgnyuvada;
Miklós úrfi visszatére,
Mindönt tisztán mėgbeszélle.
Attya ura hogy mėgtudá,
A fiának csak aszt mondá:
Kinek nincsen szánnya lova,
Gyalog mönnyön guzsajasba.
Eszt a kicsi történetöt,
Miklós urfin hogy mėgesött,
A lėányok mėgtanulák,
A fonóba fudogálák.
De az attya hogy mėgtudá,
Törvényszékre czitáltatá,
Faluszékén elláttàtá,
Forint birságon màràsztá.



Megjegyzés

Kriza János 1875p (Magyar Nyelvőr) – A kéziratos szövegekkel ellentétben a Magyar Nyelvőrben néprománcként közzétett udvarhelyszéki változatból hiányzik a Konyha patakra utaló első strófa, s Miklós úrfit nem „császár-atyja” inti meg, hanem csak „atyja ura”. A publikált változat annyiban is különbözik a kéziratosoktól, hogy nincs versszakokra tagolva, és jelöli a nyelvjárás hangtani sajátosságait.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 642.)