Miklós urfi
(falusi ironicum)
Konyha patak ereibe
Kö-hid árok béjötibe
Harcsát vidrát termik vize
Miklós urfi mosdik benne.
Miklós urfi gondolkozik
Guzsajasba szándékozik
Elé huzá festet szánnyát
Bé hámozá vidám lovát.
Elindula hosszu utra
Hosszu utra guzsalyasba
Vidám lova megrettene
Bagoly várra felszöktete
Festet szánnya megakada
Vidám lova megnyivada
Miklós urfi vissza tére
Mindent hogy vólt megbeszéle.||
Császár Attya hogy megtudá
A fiának csak azt mondá:
Kinek nincsen szánnya, lova
Gyalog mehett guzsalyasba. –
Ezt a kicsi történetet –
Miklós urfin, hogy megesett –
A léányok megtanulák
A fonóba fudogalák.
De az attya hogy megtudta
Törvény székre czitáltatta
Falu székén ellátatá
Forint birságon marasztá.
Kéziratból: EA 10697: 190–191/98.sz. – Udvarhelyszékinek véljük a balladát a benne emlegetett Konyha patak okán. (A Fehér Nyikóba jobbpartilag ömlő, a Firtosból eredő patak. Völgyében fekszik Tarcsafalva, Csehétfalva és Firtosváralja. L. Orbán Balázs I. 1868: 112.) – A balladás dal népszerű lehetett a 19. század második felében, mert a Kriza-hagyaték egy másik kéziratában is előfordul (l. 60. sz. alatt), s Kriza János halála után, a szerkesztőségben felhalmozódott Kriza-anyagból a Magyar Nyelvőr is közölte egy változatát. (l. 61. sz. alatt)
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 642.)